A negyedik napon Emma megtanulta, hogy Victor Moretti házában a csendnek is jelentése van.
A reggel túl nyugodt volt.
Nem csörgött a telefon.
Nem érkezett újabb fenyegető üzenet Danieltől.
Nem állt fekete autó az utca túloldalán.
És éppen ez ijesztette meg Emmát a legjobban.
A konyha ablakánál állt, amikor Victor belépett.
Nem volt rajta zakó. Az ingujja fel volt hajtva, egyik kezében egy kávéscsészét tartott.
– Nem aludtál – jegyezte meg.
Emma megfordult.
– Maga sem.
Victor egy pillanatig ránézett.
– Én már hozzászoktam.
– Én nem akarok hozzászokni.
A férfi tekintete megváltozott.
– Akkor ne szokj hozzá.
Emma nem értette, mire gondol.
Victor az asztalra tett egy vékony dossziét.
– Daniel nem véletlenül talált rád.
Emma gyomra összeszorult.
– Mit jelent ez?
– Azt, hogy az elmúlt nyolc hónapban nemcsak téged figyelt.
Emma lassan kinyitotta a dossziét.
Fényképek.
Banki átutalások.
Hotelnevek.
Dátumok.
Daniel neve újra és újra feltűnt.
Aztán Emma meglátott egy másik nevet.
Carter.
– Ez… az apám neve.
Victor bólintott.
– Tudom.
Emma felnézett.
– Mit tudsz az apámról?
– Többet, mint amennyit te.
A lány keze megremegett.
Az apja három éve halt meg egy autóbalesetben. Emma egész életében azt hitte, hogy egyszerű üzletember volt, aki túl sokat dolgozott, túl keveset beszélt, és mindig kerülte a konfliktusokat.
Victor lassan leült vele szemben.
– A baleset előtt az apád pénzt utalt egy számlára. Egyetlen címzett volt.
Emma lenézett a papírra.
A saját neve állt rajta.
– Nekem?
– Igen.
– Miért nem tudtam erről?
Victor nem válaszolt azonnal.
– Mert valaki gondoskodott róla, hogy ne tudd.
Emma felállt.
– Ki?
A férfi ekkor először látszott igazán komolynak.
– Daniel apja.
A szoba mintha hirtelen kisebb lett volna.
– Nem.
– De.
– Az lehetetlen.
– Emma, az apád és Daniel apja éveken át üzlettársak voltak.
A lány hátralépett.
Hirtelen minden emlék új jelentést kapott.
Daniel első találkozása vele.
Az a furcsa érdeklődés.
A kérdések az apjáról.
A túlzott kíváncsiság az örökségéről.
A nyolc hónap alatt soha nem kérdezte, mit szeretett Emma.
Mindig azt kérdezte, mit birtokol.
– Ő tudja, hogy létezik ez a pénz? – suttogta.
Victor bólintott.
– Tudja.
– És ezért bántott?
– Nem azért, mert szeretett téged.
Emma szeme megtelt könnyel.
Victor hangja halkabb lett.
– Azért tartott maga mellett, mert szüksége volt rád.
Ekkor megszólalt Victor telefonja.
Egyetlen mondatot hallgatott végig.
Az arca teljesen megkeményedett.
– Mikor?
Szünet.
– Ne nyúlj hozzá. Megyek.
Letette.
Emma azonnal tudta.
– Mi történt?
Victor ránézett.
– Daniel elrabolta a húgodat.
Emma arca elsápadt.
– Nincs is húgom.
Victor nem mozdult.
– Ezt mondták neked.
A lányban megfagyott a levegő.
– Mit… mit mondtál?
Victor felállt.
– Van egy húgod, Emma.
A férfi elővett egy fényképet.
Egy fiatal nő volt rajta.
Emma arcához kísértetiesen hasonló szemekkel.
A hátoldalán egyetlen név állt:
Lily Carter.
Emma reszkető kézzel vette át.
– Hol van?
Victor tekintete sötét lett.
– Danielnél.
– Akkor menjünk érte.
– Nem.
Emma felnézett rá.
– Miért?
– Mert pontosan ezt akarja.
– Kit érdekel, mit akar?
Victor közelebb lépett.
– Engem érdekel.
– Miért?
A férfi néhány másodpercig hallgatott.
– Mert ha bemész hozzá, nemcsak téged veszítlek el.
Emma szíve nagyot dobbant.
– „Elveszítelek”?
Victor állkapcsa megfeszült.
– Ne tedd ezt.
– Mit?
– Ne adj olyan jelentést a szavaimnak, amit még nem állok készen kimondani.
Emma könnyes szemmel nézett rá.
– Én nem azt akarom, hogy birtokolj.
Victor tekintete megállt rajta.
– Tudom.
– Azt akarom, hogy segíts.
– Fogok.
– Akkor menjünk.
Victor bólintott.
– De egy dolgot meg kell értened.
– Mit?
– Daniel nem téged akar visszakapni.
A férfi a kezébe nyomta a telefont.
A kijelzőn egy videó várt.
Emma megnyitotta.
Lily egy sötét szobában ült.
Az arcán könnyek voltak.
Aztán Daniel jelent meg mögötte.
Mosolygott.
– Emma – mondta a kamerába. – Tudom, hogy Morettinél vagy.
Emma szíve kihagyott egy ütemet.
Daniel közelebb hajolt a kamerához.
– Tudom, hogy mit mondott neked az apádról.
Emma megdermedt.
– És tudom, hogy Victor azt hiszi, megvédhet.
Daniel elmosolyodott.
– De van egy dolog, amit egyikőtök sem tud.
A videó hirtelen elsötétült.
Egyetlen mondat jelent meg a képernyőn:
„Az apád nem halt meg.”
Emma elejtette a telefont.
Victor arca megváltozott.
Most először látszott rajta valami, amit Emma korábban soha nem látott.
Félelem.
– Victor…
A férfi lehunyta a szemét.
– Ez lehetetlen.
– Ismered ezt az üzenetet?
Nem válaszolt.
Emma közelebb lépett.
– Te tudtad?
Victor lassan kinyitotta a szemét.
– Azt hittem, meghalt.
– Ez nem válasz.
A férfi hangja rekedt volt.
– Tizenkét évvel ezelőtt én voltam az utolsó ember, aki látta az apádat életben.
Emma szíve összetört.
– Miért nem mondtad el?
Victor ránézett.
– Mert ha elmondom, hogy mi történt azon az éjszakán, lehet, hogy soha többé nem bíznál bennem.
Emma egy pillanatig csak állt.
Aztán felvette a kabátját.






