A negyedik napon Emma megtanulta, hogy Victor Moretti házában a csendnek is jelentése van.

A reggel túl nyugodt volt.

Nem csörgött a telefon.

Nem érkezett újabb fenyegető üzenet Danieltől.

Nem állt fekete autó az utca túloldalán.

És éppen ez ijesztette meg Emmát a legjobban.

A konyha ablakánál állt, amikor Victor belépett.

Nem volt rajta zakó. Az ingujja fel volt hajtva, egyik kezében egy kávéscsészét tartott.

– Nem aludtál – jegyezte meg.

Emma megfordult.

– Maga sem.

Victor egy pillanatig ránézett.

– Én már hozzászoktam.

– Én nem akarok hozzászokni.

A férfi tekintete megváltozott.

– Akkor ne szokj hozzá.

Emma nem értette, mire gondol.

Victor az asztalra tett egy vékony dossziét.

– Daniel nem véletlenül talált rád.

Emma gyomra összeszorult.

– Mit jelent ez?

– Azt, hogy az elmúlt nyolc hónapban nemcsak téged figyelt.

Emma lassan kinyitotta a dossziét.

Fényképek.

Banki átutalások.

Hotelnevek.

Dátumok.

Daniel neve újra és újra feltűnt.

Aztán Emma meglátott egy másik nevet.

Carter.

– Ez… az apám neve.

Victor bólintott.

– Tudom.

Emma felnézett.

– Mit tudsz az apámról?

– Többet, mint amennyit te.

A lány keze megremegett.

Az apja három éve halt meg egy autóbalesetben. Emma egész életében azt hitte, hogy egyszerű üzletember volt, aki túl sokat dolgozott, túl keveset beszélt, és mindig kerülte a konfliktusokat.

Victor lassan leült vele szemben.

– A baleset előtt az apád pénzt utalt egy számlára. Egyetlen címzett volt.

Emma lenézett a papírra.

A saját neve állt rajta.

– Nekem?

– Igen.

– Miért nem tudtam erről?

Victor nem válaszolt azonnal.

– Mert valaki gondoskodott róla, hogy ne tudd.

Emma felállt.

– Ki?

A férfi ekkor először látszott igazán komolynak.

– Daniel apja.

A szoba mintha hirtelen kisebb lett volna.

– Nem.

– De.

– Az lehetetlen.

– Emma, az apád és Daniel apja éveken át üzlettársak voltak.

A lány hátralépett.

Hirtelen minden emlék új jelentést kapott.

Daniel első találkozása vele.

Az a furcsa érdeklődés.

A kérdések az apjáról.

A túlzott kíváncsiság az örökségéről.

A nyolc hónap alatt soha nem kérdezte, mit szeretett Emma.

Mindig azt kérdezte, mit birtokol.

– Ő tudja, hogy létezik ez a pénz? – suttogta.

Victor bólintott.

– Tudja.

– És ezért bántott?

– Nem azért, mert szeretett téged.

Emma szeme megtelt könnyel.

Victor hangja halkabb lett.

– Azért tartott maga mellett, mert szüksége volt rád.

Ekkor megszólalt Victor telefonja.

Egyetlen mondatot hallgatott végig.

Az arca teljesen megkeményedett.

– Mikor?

Szünet.

– Ne nyúlj hozzá. Megyek.

Letette.

Emma azonnal tudta.

– Mi történt?

Victor ránézett.

– Daniel elrabolta a húgodat.

Emma arca elsápadt.

– Nincs is húgom.

Victor nem mozdult.

– Ezt mondták neked.

A lányban megfagyott a levegő.

– Mit… mit mondtál?

Victor felállt.

– Van egy húgod, Emma.

A férfi elővett egy fényképet.

Egy fiatal nő volt rajta.

Emma arcához kísértetiesen hasonló szemekkel.

A hátoldalán egyetlen név állt:

Lily Carter.

Emma reszkető kézzel vette át.

– Hol van?

Victor tekintete sötét lett.

– Danielnél.

– Akkor menjünk érte.

– Nem.

Emma felnézett rá.

– Miért?

– Mert pontosan ezt akarja.

– Kit érdekel, mit akar?

Victor közelebb lépett.

– Engem érdekel.

– Miért?

A férfi néhány másodpercig hallgatott.

– Mert ha bemész hozzá, nemcsak téged veszítlek el.

Emma szíve nagyot dobbant.

– „Elveszítelek”?

Victor állkapcsa megfeszült.

– Ne tedd ezt.

– Mit?

– Ne adj olyan jelentést a szavaimnak, amit még nem állok készen kimondani.

Emma könnyes szemmel nézett rá.

– Én nem azt akarom, hogy birtokolj.

Victor tekintete megállt rajta.

– Tudom.

– Azt akarom, hogy segíts.

– Fogok.

– Akkor menjünk.

Victor bólintott.

– De egy dolgot meg kell értened.

– Mit?

– Daniel nem téged akar visszakapni.

A férfi a kezébe nyomta a telefont.

A kijelzőn egy videó várt.

Emma megnyitotta.

Lily egy sötét szobában ült.

Az arcán könnyek voltak.

Aztán Daniel jelent meg mögötte.

Mosolygott.

– Emma – mondta a kamerába. – Tudom, hogy Morettinél vagy.

Emma szíve kihagyott egy ütemet.

Daniel közelebb hajolt a kamerához.

– Tudom, hogy mit mondott neked az apádról.

Emma megdermedt.

– És tudom, hogy Victor azt hiszi, megvédhet.

Daniel elmosolyodott.

– De van egy dolog, amit egyikőtök sem tud.

A videó hirtelen elsötétült.

Egyetlen mondat jelent meg a képernyőn:

„Az apád nem halt meg.”

Emma elejtette a telefont.

Victor arca megváltozott.

Most először látszott rajta valami, amit Emma korábban soha nem látott.

Félelem.

– Victor…

A férfi lehunyta a szemét.

– Ez lehetetlen.

– Ismered ezt az üzenetet?

Nem válaszolt.

Emma közelebb lépett.

– Te tudtad?

Victor lassan kinyitotta a szemét.

– Azt hittem, meghalt.

– Ez nem válasz.

A férfi hangja rekedt volt.

– Tizenkét évvel ezelőtt én voltam az utolsó ember, aki látta az apádat életben.

Emma szíve összetört.

– Miért nem mondtad el?

Victor ránézett.

– Mert ha elmondom, hogy mi történt azon az éjszakán, lehet, hogy soha többé nem bíznál bennem.

Emma egy pillanatig csak állt.

Aztán felvette a kabátját.