A telefon kijelzőjén megjelent a véglegesítés.
„Az átruházás végrehajtva.”
Néhány másodpercig senki sem mozdult.
Aztán Conrad felnevetett.
Nem azért, mert viccesnek találta.
Azért, mert képtelen volt elfogadni, amit látott.
– Ez hamis – mondta. – Clare, te ezt nem teheted meg.
Az ügyvédem, Daniel Whitmore, nyugodtan letette az asztalra a barna bőrmappát.
– Dehogynem.
Kinyitotta.
Az első oldalon ott volt a szavazati jogokat biztosító eredeti okirat. A másodikon az apám aláírása. A harmadikon Conrad nagyapjának aláírása.
Conrad odalépett.
– Ez… lehetetlen.
Daniel ránézett.
– Az ötvenegy százalékos szavazati részesedést Clare Mercer törvényesen birtokolja. Az átruházást pedig a mai napon véglegesítettük.
A terem egyik végéből valaki halkan felszisszent.
A Legacy Enterprises igazgatótanácsának tagjai most már nem a tányérjukat nézték.
Mind engem néztek.
Conrad anyja lassan felállt.
– Te tudtál erről? – kérdezte.
– Öt éve.
– Öt éve?!
– Igen.
Conrad rám meredt.
– Akkor miért hagytad, hogy úgy éljek, mintha én lennék a vállalat vezetője?
Elmosolyodtam.
– Mert azt hittem, a férjem vagy. Nem pedig egy férfi, aki csak addig tisztel, amíg azt hiszi, hatalma van felettem.
Alyssa ekkor előrelépett.
– Ez nevetséges. Conradé a cég!
Daniel felé fordult.
– Miss Harper, talán jobb lenne, ha nem nyilatkozna jogi kérdésekben.
– Én leszek a vállalat következő vezérigazgatójának gyermeke!
– Nem – mondta Daniel.
Alyssa megdermedt.
– Tessék?
Daniel elővett egy másik dokumentumot.
– A gyermek apasága jelenleg nincs jogilag megállapítva.
Conrad hirtelen Danielre nézett.
– Mire céloz?
Daniel nem válaszolt.
Én azonban tudtam.
Már két hónappal korábban megtaláltam a laboratóriumi számlákat Conrad egyik titkos bankszámláján.
Nem egy terhességi vizsgálat volt rajtuk.
Hanem egy DNS-teszt.
A vizsgálat eredménye még nem érkezett meg hozzám.
De a számla igen.
És valamiért Conrad kétségbeesetten próbálta eltitkolni.
Alyssa arca elsápadt.
– Conrad?
A férjem nem válaszolt.
Ekkor Daniel letett egy másik mappát az asztalra.
– Clare asszony kérésére a Legacy Enterprises pénzügyi átvilágítása is megtörtént.
A terem ismét elcsendesedett.
– Összesen harminckétmillió dollárnyi vállalati pénz került magánszámlákra az elmúlt három évben.
Conrad hátralépett.
– Ez hazugság.
– Huszonkét millió dollár – folytatta Daniel – közvetlenül Conrad Vance által ellenőrzött számlákra került.
Conrad anyja lassan a fiára nézett.
– Conrad…
– Anya, ez nem az, aminek látszik.
– Akkor minek látszik?
Nem tudott válaszolni.
Én pedig végre megértettem, miért volt olyan sürgős a válás.
Nem azért akart megszabadulni tőlem, mert Alyssa gyermeket várt.
Hanem azért, mert tudta, hogy ha én maradok a felesége, továbbra is hozzáférhetek azokhoz a dokumentumokhoz, amelyekkel megakadályozhatom, hogy a vállalat összeomoljon.
A válás után viszont mindent rám akart terhelni.
A vállalati veszteségeket.
A sikkasztást.
A titkos számlákat.
Még azt is, hogy Alyssa luxuséletét én engedélyeztem.
Conrad nem egy feleségtől akart megszabadulni.
Hanem egy tanútól.
– Clare – mondta halkan –, beszéljük meg kettesben.
– Öt évig próbáltam kettesben beszélni veled.
Megráztam a fejem.
– Ma már mindenki hallani fogja.
Ekkor a vetítővásznon megjelent egy új dokumentum.
Az igazgatótanács titkára kapcsolta be a projektort.
A képernyőn egymás után jelentek meg a számlák.
Hárommillió dollár – Alyssa Harper ékszerei.
Egymillió-négyszázezer dollár – penthouse bérleti díja.
Nyolcszázhatvanezer dollár – magánrepülőgépes utazások.
Aztán egy utolsó számla.
„Orvosi költségek – gyermek.”
Conrad anyja a szájához kapta a kezét.
– Te a vállalat pénzéből tartottad el őt?
Conrad lehunyta a szemét.
Alyssa pedig hirtelen rám nézett.
– Te tudtad!
– Igen.
– Mióta?
– Két hónapja.
– És nem szóltál?
– Nem.
– Miért?
Ránéztem.
– Mert bizonyíték nélkül csak egy féltékeny feleség lettem volna.
Alyssa szeme megtelt könnyel.
– Te tönkretettél mindent.
– Nem, Alyssa.
A hangom nyugodt maradt.
– Ti ketten tönkretettétek. Én csak abbahagytam, hogy megmentselek benneteket.
Conrad ekkor elővette a telefonját.
– Felhívom az ügyvédemet.
Daniel elmosolyodott.
– Már nem ő képviseli a Legacy Enterprises-t.
Conrad keze megállt a levegőben.
– Mit mondtál?
– Az igazgatótanács új jogi képviseletet nevezett ki.
Conrad körbenézett.
Senki sem állt mellé.
Még az anyja sem.
Alyssa lassan hátrálni kezdett.
– Conrad…
A férfi ránézett.
– Most ne.
Alyssa arca megváltozott.
– De azt mondtad, hogy minden rendben lesz.
– Most ne, Alyssa!
A következő pillanatban Daniel egy újabb borítékot adott át nekem.
– Clare, ezt még nem látta.
Kinyitottam.
Egyetlen lap volt benne.
DNS-vizsgálati eredmény.
A szemem végigfutott a sorokon.
Aztán újra elolvastam.
„A vizsgált férfi nem biológiai apja a magzatnak.”
A kezemből majdnem kiesett a papír.
Alyssa meglátta az arcomat.
– Mi az?
Nem válaszoltam.
Conrad viszont észrevette.
– Clare.
A hangja most már nem volt dühös.
Félelemmel telt meg.
Daniel lassan Conrad elé csúsztatta a dokumentum másolatát.
A férfi elolvasta.
Az arca teljesen kifehéredett.
Alyssa odakapott a papírért.
– Nem!
Conrad ránézett.
– Te azt mondtad, az enyém.
– Mert azt hittem…
– Azt mondtad, hogy az enyém!
Alyssa sírni kezdett.
– Conrad, kérlek…
– Kié?
A nő nem válaszolt.
Conrad közelebb lépett.
– Kié a gyerek?
Alyssa csak állt.
És ekkor egy férfi hangja szólalt meg a terem hátsó részéből.






