A telefon kijelzőjén megjelent a véglegesítés.

„Az átruházás végrehajtva.”

Néhány másodpercig senki sem mozdult.

Aztán Conrad felnevetett.

Nem azért, mert viccesnek találta.

Azért, mert képtelen volt elfogadni, amit látott.

– Ez hamis – mondta. – Clare, te ezt nem teheted meg.

Az ügyvédem, Daniel Whitmore, nyugodtan letette az asztalra a barna bőrmappát.

– Dehogynem.

Kinyitotta.

Az első oldalon ott volt a szavazati jogokat biztosító eredeti okirat. A másodikon az apám aláírása. A harmadikon Conrad nagyapjának aláírása.

Conrad odalépett.

– Ez… lehetetlen.

Daniel ránézett.

– Az ötvenegy százalékos szavazati részesedést Clare Mercer törvényesen birtokolja. Az átruházást pedig a mai napon véglegesítettük.

A terem egyik végéből valaki halkan felszisszent.

A Legacy Enterprises igazgatótanácsának tagjai most már nem a tányérjukat nézték.

Mind engem néztek.

Conrad anyja lassan felállt.

– Te tudtál erről? – kérdezte.

– Öt éve.

– Öt éve?!

– Igen.

Conrad rám meredt.

– Akkor miért hagytad, hogy úgy éljek, mintha én lennék a vállalat vezetője?

Elmosolyodtam.

– Mert azt hittem, a férjem vagy. Nem pedig egy férfi, aki csak addig tisztel, amíg azt hiszi, hatalma van felettem.

Alyssa ekkor előrelépett.

– Ez nevetséges. Conradé a cég!

Daniel felé fordult.

– Miss Harper, talán jobb lenne, ha nem nyilatkozna jogi kérdésekben.

– Én leszek a vállalat következő vezérigazgatójának gyermeke!

– Nem – mondta Daniel.

Alyssa megdermedt.

– Tessék?

Daniel elővett egy másik dokumentumot.

– A gyermek apasága jelenleg nincs jogilag megállapítva.

Conrad hirtelen Danielre nézett.

– Mire céloz?

Daniel nem válaszolt.

Én azonban tudtam.

Már két hónappal korábban megtaláltam a laboratóriumi számlákat Conrad egyik titkos bankszámláján.

Nem egy terhességi vizsgálat volt rajtuk.

Hanem egy DNS-teszt.

A vizsgálat eredménye még nem érkezett meg hozzám.

De a számla igen.

És valamiért Conrad kétségbeesetten próbálta eltitkolni.

Alyssa arca elsápadt.

– Conrad?

A férjem nem válaszolt.

Ekkor Daniel letett egy másik mappát az asztalra.

– Clare asszony kérésére a Legacy Enterprises pénzügyi átvilágítása is megtörtént.

A terem ismét elcsendesedett.

– Összesen harminckétmillió dollárnyi vállalati pénz került magánszámlákra az elmúlt három évben.

Conrad hátralépett.

– Ez hazugság.

– Huszonkét millió dollár – folytatta Daniel – közvetlenül Conrad Vance által ellenőrzött számlákra került.

Conrad anyja lassan a fiára nézett.

– Conrad…

– Anya, ez nem az, aminek látszik.

– Akkor minek látszik?

Nem tudott válaszolni.

Én pedig végre megértettem, miért volt olyan sürgős a válás.

Nem azért akart megszabadulni tőlem, mert Alyssa gyermeket várt.

Hanem azért, mert tudta, hogy ha én maradok a felesége, továbbra is hozzáférhetek azokhoz a dokumentumokhoz, amelyekkel megakadályozhatom, hogy a vállalat összeomoljon.

A válás után viszont mindent rám akart terhelni.

A vállalati veszteségeket.

A sikkasztást.

A titkos számlákat.

Még azt is, hogy Alyssa luxuséletét én engedélyeztem.

Conrad nem egy feleségtől akart megszabadulni.

Hanem egy tanútól.

– Clare – mondta halkan –, beszéljük meg kettesben.

– Öt évig próbáltam kettesben beszélni veled.

Megráztam a fejem.

– Ma már mindenki hallani fogja.

Ekkor a vetítővásznon megjelent egy új dokumentum.

Az igazgatótanács titkára kapcsolta be a projektort.

A képernyőn egymás után jelentek meg a számlák.

Hárommillió dollár – Alyssa Harper ékszerei.

Egymillió-négyszázezer dollár – penthouse bérleti díja.

Nyolcszázhatvanezer dollár – magánrepülőgépes utazások.

Aztán egy utolsó számla.

„Orvosi költségek – gyermek.”

Conrad anyja a szájához kapta a kezét.

– Te a vállalat pénzéből tartottad el őt?

Conrad lehunyta a szemét.

Alyssa pedig hirtelen rám nézett.

– Te tudtad!

– Igen.

– Mióta?

– Két hónapja.

– És nem szóltál?

– Nem.

– Miért?

Ránéztem.

– Mert bizonyíték nélkül csak egy féltékeny feleség lettem volna.

Alyssa szeme megtelt könnyel.

– Te tönkretettél mindent.

– Nem, Alyssa.

A hangom nyugodt maradt.

– Ti ketten tönkretettétek. Én csak abbahagytam, hogy megmentselek benneteket.

Conrad ekkor elővette a telefonját.

– Felhívom az ügyvédemet.

Daniel elmosolyodott.

– Már nem ő képviseli a Legacy Enterprises-t.

Conrad keze megállt a levegőben.

– Mit mondtál?

– Az igazgatótanács új jogi képviseletet nevezett ki.

Conrad körbenézett.

Senki sem állt mellé.

Még az anyja sem.

Alyssa lassan hátrálni kezdett.

– Conrad…

A férfi ránézett.

– Most ne.

Alyssa arca megváltozott.

– De azt mondtad, hogy minden rendben lesz.

– Most ne, Alyssa!

A következő pillanatban Daniel egy újabb borítékot adott át nekem.

– Clare, ezt még nem látta.

Kinyitottam.

Egyetlen lap volt benne.

DNS-vizsgálati eredmény.

A szemem végigfutott a sorokon.

Aztán újra elolvastam.

„A vizsgált férfi nem biológiai apja a magzatnak.”

A kezemből majdnem kiesett a papír.

Alyssa meglátta az arcomat.

– Mi az?

Nem válaszoltam.

Conrad viszont észrevette.

– Clare.

A hangja most már nem volt dühös.

Félelemmel telt meg.

Daniel lassan Conrad elé csúsztatta a dokumentum másolatát.

A férfi elolvasta.

Az arca teljesen kifehéredett.

Alyssa odakapott a papírért.

– Nem!

Conrad ránézett.

– Te azt mondtad, az enyém.

– Mert azt hittem…

– Azt mondtad, hogy az enyém!

Alyssa sírni kezdett.

– Conrad, kérlek…

– Kié?

A nő nem válaszolt.

Conrad közelebb lépett.

– Kié a gyerek?

Alyssa csak állt.

És ekkor egy férfi hangja szólalt meg a terem hátsó részéből.