A telefon este 8-kor csörgött, éppen amikor Sasha kilépett a zuhany alól, és belebugyolálta magát egy törölközőbe, miközben a tükörben tanulmányozta a hasát. Már jó előrehaladás alatt állt a terhessége során. Mosolyogva a tükörképére, felvette a hívást – a bank volt, aki a férje kártyájáról és arról kérdezett, tudott-e egy új szerződésről.
A másik végén lévő hang habozott, bocsánatot kért, majd letette, mondván, hogy rossz számot tárcsáztak.
Sasha körülbelül tíz percre elfelejtette a hívást – egészen addig, amíg Alexey meg nem jelent az ajtónál, kezében egy csokor margarétával, bűntudatosan nézve. A virágok azonnal éberré tették: a férje csak akkor hozott virágot, ha valami miatt bűntudata volt.
“Mi történt?” kérdezte, még mindig a törölközőjébe burkolózva.
Letette a virágokat az asztalra, leült a kanapé szélére, végigdörzsölte az arcát, és mondott valamit, amitől az egész világa megállt.
Termékek
anyukáknak “Kölcsönt vettem fel. Egymillióért. Vettem anyámnak egy telket egy kis fürdőházzal. A születésnapjára.”
Sasha a szoba közepén állt, érezve, ahogy az arcáról minden vér kifolyik.
“Felvettél egy milliós kölcsönt anyád szeszélyére, és most nekem kell fizetnem?”
Hangja mély volt, majdnem suttogás, de ebben a csendben több düh volt, mint bármilyen kiáltásban. Alexey összerezzent, mintha megütötte volna.
“Sasha, hallgasd, elmagyarázhatom…”
“Lakást bérelünk,” szakította félbe, a szavak úgy ömlöttek ki belőle, mint egy törött gát. ” Saját helyünkre spórolunk. Mindjárt szülni fogok. És felvettél egy millió kölcsönt, hogy vegyél anyádnak egy vidéki házat?”
“Felvettél egy millió kölcsönt anyád szeszélyére, és most nekem kell fizetnem?” —ekkor találtam egy nehéz módszert, hogy leckét adjak a férjemnek.
Leült egy székre, mert hirtelen megadták magukat a lábai, és a törölköző lecsúszott a válláról. Hideget érzett,
mintha minden levegőt és meleget kiszívtak volna a szobából.
Pszichológus szolgáltatások
“Ez csak átmeneti,” próbálta igazolni magát. “Mindent átgondoltam, a fizetések kicsik, megoldjuk…”
“Mi,” visszhangozta keserű mosollyal. ” Soha nem is kérdeztél meg, Lesha. Csak aláírtad. A családunkért. A gyermekünkért.”
Felállt, bement a hálószobába, és becsukta az ajtót. A nappaliban ült a margarétákkal, amelyek most éppoly nevetségesnek és idegennek tűntek, mint minden más, amit aznap este csinált.
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan jutottak ide, vissza kell tekernünk néhány hónapot, vissza arra a nyárra, amikor anyós, Valentina Petrovna először beszélt az álmáról.
A kis konyhájában ültek, fekete ribizli lekvárral teát ittak, amikor Valentina Petrovna kinézett az ablakon a szomszéd udvarára, és sóhajtott:
“Bárcsak lenne egy kis vidéki házam. Semmi nagy, csak egy kis fürdőház. Rózsákat ültetnék, uborkát termesztenék. Ebben a dobozban élni olyan,
mintha ketrec lenne.”
Hitelkérelem
Alexey feleségére pillantott, de csendben maradt, Sasha pedig gyengéden válaszolt:
“Valentina Petrovna, értjük az álmod, tényleg. De most nem alkalmas az idő. Bérelünk, spórolunk egy saját lakásra, és várunk egy babát…”
“Most nem kérem,” intett neki az anyós, hangjában sértettséggel. “Ju vagyokHangosan álmodni. Nem álmodhatok?”
Sasha akkor bocsánatot kért, elmagyarázva, hogy nem akart megbántani, és témát váltottak. De attól a naptól kezdve Valentina Petrovna egyre nagyobb kitartósággal kezdte előhozni a vidéki ház ötletét. Néha küldött Alexeinek képeket a városon kívüli telkekről, néha a barátairól beszélt, akik régóta epret termesztenek a saját földjükön, és minden alkalommal, amikor csak adódott, sóhajtott, mennyire vágyik a friss levegőre és arra, hogy legyen egy kis földdarabja.
Sasha türelmes volt, tudva, hogy anyósának álma egyszerű és emberi. De amikor csak Alexei és az anyja között került szóba a téma,
Sasha aggodalom borzongását érzett. A férje természeténél fogva lágy volt, gyerekkora óta hozzászokott, hogy az anyja kedvére tegyen, és Sasha félt, hogy egyszer ez valami vakmerő dologhoz vezet.
Termékek
anyáknak “Tudja, hogy még nem vagyunk készen, ugye?” Sasha mondta a férjének esténként, miközben mellette feküdt az ágyban. “Tényleg tudja?”
“Természetesen tudja,” nyugtatta meg. “Csak hangosan osztja meg az álmait, ahogy mondtad.”
De ahogy közeledett Valentina Petrovna nagy születésnapja, a célzásai egyre erőteljesebbek lettek. Egy hónappal az ünnepség előtt hetente többször is hívta Alexeit, mesélve neki egy szomszédról, aki adott a lányának egy telket, vagy egy online olvasott cikkről a városon kívüli megfizethető ajánlatokról, vagy arról, mennyire magányosnak érzi magát, és hogy csak a saját földjén akarja leélni az életét, nem pedig egy magas lakásban.
Sasha érezte, hogy nő a nyomás, de próbálta kordában tartani magát. Tudta, hogy ha visszavág, Alexei a felesége és az anyja között ragadna, és ezt nem akarta. Úgy hitte, a férje elég érett és értelmes ahhoz, hogy ne dőljön be ezeknek a manipulációknak.
Tévedett.
A születésnapot egy kis kávézóban ünnepelték, meghívva Valentina Petrovna közeli családját és barátait. Sasha, aki már láthatóan terhes volt, férje mellett ült, mosolyogva gratulált anyósának. Alexeivel együtt átadtak neki egy spa utalványt, egy ajándékot, amit szeretettel választottak, remélve, hogy örömet hoz neki.
Családi kiruccanás






