„Ez azt jelenti, hogy te vagy a—”
Mrs. Laurent hangja elcsuklott.
„—a lányom.”
Eva úgy érezte, mintha megállt volna körülötte a világ.
„Nem…” – suttogta. „Ez nem lehet igaz.”
Mrs. Laurent közelebb lépett hozzá, de ezúttal nem érintette meg. Csak nézte Eva arcát, mintha egy elveszett emléket próbálna felismerni benne.
„A neved nem Eva” – mondta könnyes szemmel. „A születési neved… Elena Laurent.”
Eva hátralépett.
„De a Laurent családnak nem volt lánya.”
Mrs. Laurent lehunyta a szemét.
„Mindenki ezt hitte.”
Leült az ágy szélére, majd remegő kézzel megmutatta a másik smaragdot.
„Huszonkét évvel ezelőtt volt egy kislányom. Egyetlen gyermekem. A férjem, Richard és én akkor még boldogok voltunk. Aznap éjjel azonban tűz ütött ki a régi vidéki házunkban.”
Eva szíve hevesen vert.
„Mi történt?”
„Azt mondták, hogy a lányom meghalt.”
A szobára súlyos csend borult.
„A férjem azt állította, hogy a tűzben nem lehetett megmenteni. Én azonban soha nem hittem el. A testet soha nem láttam.”
Mrs. Laurent hangja megremegett.
„Csak ezt a nyakláncot kaptam vissza.”
Eva lassan a saját smaragdjára nézett.
„És a másikat?”
„A másikat én őriztem meg. A két smaragdot a születésedkor készíttettük. Az egyik nálad volt, a másikat én tartottam magamnál.”
Eva szeméből könnyek csordultak ki.
„Ha tudtad, hogy életben vagyok, miért nem kerestél?”
Mrs. Laurent arcáról eltűnt minden büszkeség.
„Kerestelek.”
A nő felállt.
„Évekig kerestelek. De Richard minden nyomot eltüntetett.”
Eva megdermedt.
„Az apám?”
Mrs. Laurent nem válaszolt azonnal.
„Nem tudom, hogy Richard valóban a te apád-e.”
Eva értetlenül nézett rá.
„Mit jelent ez?”
„Azt, hogy a férjem évekkel ezelőtt bevallotta nekem, hogy a tűz éjszakáján valaki elvitte a lányunkat.”
Mrs. Laurent ekkor egy régi fényképet vett elő a fiókból.
A képen egy fiatal nő állt a kezében egy csecsemővel.
Eva meglátta a saját arcát.
Ugyanazok a szemek.
Ugyanaz a kis anyajegy a bal füle mögött.
„Ez én vagyok…”
„Igen.”
Az ajtó hirtelen kivágódott.
Richard Laurent állt a küszöbön.
Az arca elsápadt.
A tekintete először Mrs. Laurent-ra, majd Evára, végül a két smaragdra esett.
„Mit csináltál?” – kérdezte rekedten.
Mrs. Laurent kiegyenesedett.
„Végre megtaláltam a lányomat.”
Richard arca megkeményedett.
„Ő nem a lányod.”
Eva összerezzent.
Mrs. Laurent azonban most először nem hátrált meg a férje előtt.
„Akkor miért félsz ennyire?”
Richard nem válaszolt.
Mrs. Laurent elővette a régi fényképet.
„Miért hazudtál nekem huszonkét éven át?”
A férfi keze ökölbe szorult.
„Nem tudod, miről beszélsz.”
„De tudom.”
Mrs. Laurent hangja most már nyugodt volt.
„És holnap reggel beszélni fogok a rendőrséggel.”
Richard arca teljesen megváltozott.
„Ne tedd.”
„Miért?”
„Mert ha megteszed, mindent elveszítesz.”
„Már elvesztettem.”
Mrs. Laurent Eva felé fordult.
„Huszonkét évvel ezelőtt.”
Richard egy pillanatig némán állt.
Aztán halkan megszólalt:
„A gyereket nem én vitettem el.”
Eva lélegzete elakadt.
„Ki?”
Richard a padlóra nézett.
„A testvérem.”
Mrs. Laurent arca megfagyott.
„Charles?”
Richard bólintott.
„Ő azt mondta, hogy a Laurent család örököse nem maradhat életben, ha én nem adom át neki az üzletet.”
Eva nem értette.
„Örökös?”
Richard ránézett.
„Te nem egyszerűen a lányom vagy.”
Csend.
„Te vagy a Laurent-birodalom törvényes örököse.”
Aznap este Eva megtudta, hogy a család, amelyről egész életében azt hitte, hogy elhagyta őt, valójában éveken át titkokkal, árulással és hatalmi harcokkal próbálta megvédeni – és elrejteni.
De még egy titok hátra volt.
A következő reggelen Mrs. Laurent átadott Evának egy lezárt borítékot.
„Ezt az apád hagyta neked.”
Eva remegő kézzel nyitotta ki.
Egyetlen mondat állt benne:
„Ha ezt olvasod, azt jelenti, hogy Charles már tudja, hogy életben vagy.”
Eva felnézett.
Az ablakon túl egy fekete autó állt a kapu előtt.
A ház biztonsági őrei egy pillanattal később a földre zuhantak.
Mrs. Laurent elsápadt.
„Elena…”
Eva összeszorította a kezében a levelet.
„Ki az a Charles?”
A távolban egy férfi kiszállt az autóból.
Felemelte a fejét a kastély felé.
És pontosan ugyanaz a smaragd csillogott a nyakában, mint Eva nyakláncán.
Csakhogy az övében egy apró vérvörös betű volt belevésve:
L.
A történet tartalma szórakoztatási célokat szolgál.






