„Zárjanak be minden ajtót.”
Augustine Costello hangja alig volt több suttogásnál, mégis minden fegyveres ember megmerevedett a szobában.
Darwin volt az első, aki engedelmeskedett.
Egyetlen mozdulattal bezárta a hálószoba két hatalmas ajtaját, majd a testőrökre nézett.
– Senki nem megy ki. Senki nem jön be.
Vincent lassan elmosolyodott.
– Augustine, lázas vagy. Nem tudod, mit beszélsz.
Belle azonban látta, hogy Augustine tekintete már nem volt ködös.
Félelmetes volt.
És teljesen éber.
– Nem a láz beszél – mondta Augustine. – Te beszélsz túl sokat, Vincent.
A szoba levegője megfagyott.
Belle továbbra is a férfi mellett állt, egyik kezében a vérnyomásmérővel, a másikban a bizonyítékot tartalmazó fiolával.
– Ha életben akar maradni – mondta Belle –, most azonnal műtőre van szüksége.
Vincent ránézett.
– És szerinted elhiszem, hogy egy ápolónő fogja megmondani, mi történjen az én házamban?
– Nem érdekel, mit hiszel.
Belle felemelte a fiolát.
– Az érdekel, hogy öt percen belül meghalhat.
Darwin már telefonált.
– A sebész úton van. A helikopter előkészítve.
Vincent megfordult.
– Tedd le a telefont.
Darwin nem mozdult.
– Nem.
Ez az egyetlen szó többet változtatott meg a szobában, mint bármilyen fegyver.
Vincent lassan felé fordította a fejét.
– Mit mondtál?
Darwin nyelt egyet.
– Azt, hogy nem.
Augustine halványan elmosolyodott.
– Végre.
Belle a monitorra pillantott.
– A vérnyomása hatvanöt fölött sincs. Darwin, vigyék le a helikopterhez.
Két őr közelebb lépett.
Vincent felemelte a kezét.
– Senki nem viszi sehova.
Belle ekkor közéjük állt.
– Ha megpróbálja megakadályozni a szállítást, én hivatalosan rögzítem, hogy egy súlyosan vérző beteg életmentő kezelését akadályozza.
– És ki fog hinni neked?
Belle elővette a telefonját.
– Aki hallja a felvételt.
Vincent arca megváltozott.
Belle a telefonja kijelzőjére nézett.
– Azóta rögzítek, hogy beléptem ebbe a szobába.
Hazudott.
De Vincent nem tudhatta.
A férfi tekintete először villant a félelem.
Augustine ezt is észrevette.
– Vincent…
A férfi felé fordult.
– Igen?
– Miért írtad alá a heparint?
Vincent nem válaszolt.
– Mert a doktor kérte? – folytatta Augustine. – Vagy mert tudtad, hogy senki nem ellenőrzi az aláírásodat?
– Te paranoiás vagy.
– Lehet.
Augustine köhögni kezdett.
Belle azonnal a maszkot az arcára helyezte.
– Ne beszéljen.
Augustine azonban nem engedelmeskedett.
– De még nem vagyok halott.
A mondat után csend lett.
Vincent hátrált egy lépést.
Ekkor valaki kopogott az ajtón.
Három rövid koppanás.
Mindenki odanézett.
Darwin odament, de Augustine megszólalt.
– Ki az?
– Dr. Samuel Hayes.
Belle felsóhajtott.
– Nyissa ki.
Darwin résnyire tárta az ajtót.
Az idős sebész két asszisztenssel lépett be, és amikor meglátta a beteget, az arca azonnal megfeszült.
– Mi történt?
Belle átadta neki a fiolát.
– Valaki heparint adott neki engedély nélkül.
Hayes ránézett.
– Ez nem szerepel a gyógyszerelésében.
– Tudom.
A doktor Augustine hasára pillantott.
– Műtő. Azonnal.
Vincent közbelépett.
– Doktor, előbb beszélnünk kell.
Hayes hidegen ránézett.
– Ha még harminc másodpercig beszélünk, nem lesz miről beszélnünk.
A testőrök felemelték Augustine hordágyát.
Vincent ekkor először vesztette el az önuralmát.
– Állítsátok meg őket!
Senki nem mozdult.
Darwin az ajtóban állt.
– Nem.
Vincent ránézett.
– Te is?
– Tizennégy éve dolgozom Augustine-nak – mondta Darwin. – És tizennégy éve először láttam valakit, aki nem fél tőled.
Belle-re mutatott.
– Őt fogom követni.
Augustine-t kivitték.
Belle azonban nem ment velük azonnal.
Visszanézett Vincentre.
A férfi mozdulatlanul állt.
– Tudja, mi a legfurcsább? – kérdezte Belle.
– Mi?
– Hogy nem az lepett meg, hogy valaki megpróbálta megölni Augustine-t.
Vincent szeme összeszűkült.
– Hanem az, hogy maga mennyire biztos benne, hogy senki nem fogja megtalálni a tettest.
Belle kilépett.
Az ajtó bezárult.
Vincent egyedül maradt a négy testőrrel.
– Kövessétek – mondta.
Az egyik őr habozott.
– Kit?
Vincent arca megkeményedett.
– A nőt.
A műtét három órán át tartott.
Belle a folyosón ült, vérfoltos cipőben, és a kezében tartotta a kis fiolát.
Darwin mellette állt.
– Megmentette az életét.
Belle a műtő ajtaját nézte.
– Még nem.
– Mit jelent?
– Aki egyszer megpróbálta megölni, újra meg fogja próbálni.
Darwin elhallgatott.
Belle elővette a gyógyszerelési naplót.
– Nézze meg ezt.
– Mit?
– Nem csak a heparin volt hamis.
Darwin közelebb hajolt.
Belle egymás mellé tette az elmúlt három nap bejegyzéseit.
– Három különböző gyógyszer. Mindegyiknél ugyanaz a kézírás. Ugyanaz a rövidítés. És mindegyik olyan időpontban került beadásra, amikor Augustine egyedül volt.
Darwin elsápadt.
– Tehát nem egyetlen emberről van szó.
Belle lassan bólintott.
– Nem.
– Hanem egy rendszerről.
Belle ekkor észrevett valamit.
A napló egyik oldalának szélén egy apró, kézzel írt szám szerepelt.
17.
– Mi ez?
Darwin arca megváltozott.
– Semmi.
Belle ránézett.
– Darwin.
A férfi sokáig hallgatott.
– A Costello családnak van egy régi szabálya. Ha valaki a „17-es protokollt” említi, az azt jelenti, hogy a családon belül valakit halálra ítéltek.
Belle megdermedt.
– Augustine-t?
Darwin nem válaszolt.
– Akkor kit?
Darwin lenézett.






