„Zárjanak be minden ajtót.”

Augustine Costello hangja alig volt több suttogásnál, mégis minden fegyveres ember megmerevedett a szobában.

Darwin volt az első, aki engedelmeskedett.

Egyetlen mozdulattal bezárta a hálószoba két hatalmas ajtaját, majd a testőrökre nézett.

– Senki nem megy ki. Senki nem jön be.

Vincent lassan elmosolyodott.

– Augustine, lázas vagy. Nem tudod, mit beszélsz.

Belle azonban látta, hogy Augustine tekintete már nem volt ködös.

Félelmetes volt.

És teljesen éber.

– Nem a láz beszél – mondta Augustine. – Te beszélsz túl sokat, Vincent.

A szoba levegője megfagyott.

Belle továbbra is a férfi mellett állt, egyik kezében a vérnyomásmérővel, a másikban a bizonyítékot tartalmazó fiolával.

– Ha életben akar maradni – mondta Belle –, most azonnal műtőre van szüksége.

Vincent ránézett.

– És szerinted elhiszem, hogy egy ápolónő fogja megmondani, mi történjen az én házamban?

– Nem érdekel, mit hiszel.

Belle felemelte a fiolát.

– Az érdekel, hogy öt percen belül meghalhat.

Darwin már telefonált.

– A sebész úton van. A helikopter előkészítve.

Vincent megfordult.

– Tedd le a telefont.

Darwin nem mozdult.

– Nem.

Ez az egyetlen szó többet változtatott meg a szobában, mint bármilyen fegyver.

Vincent lassan felé fordította a fejét.

– Mit mondtál?

Darwin nyelt egyet.

– Azt, hogy nem.

Augustine halványan elmosolyodott.

– Végre.

Belle a monitorra pillantott.

– A vérnyomása hatvanöt fölött sincs. Darwin, vigyék le a helikopterhez.

Két őr közelebb lépett.

Vincent felemelte a kezét.

– Senki nem viszi sehova.

Belle ekkor közéjük állt.

– Ha megpróbálja megakadályozni a szállítást, én hivatalosan rögzítem, hogy egy súlyosan vérző beteg életmentő kezelését akadályozza.

– És ki fog hinni neked?

Belle elővette a telefonját.

– Aki hallja a felvételt.

Vincent arca megváltozott.

Belle a telefonja kijelzőjére nézett.

– Azóta rögzítek, hogy beléptem ebbe a szobába.

Hazudott.

De Vincent nem tudhatta.

A férfi tekintete először villant a félelem.

Augustine ezt is észrevette.

– Vincent…

A férfi felé fordult.

– Igen?

– Miért írtad alá a heparint?

Vincent nem válaszolt.

– Mert a doktor kérte? – folytatta Augustine. – Vagy mert tudtad, hogy senki nem ellenőrzi az aláírásodat?

– Te paranoiás vagy.

– Lehet.

Augustine köhögni kezdett.

Belle azonnal a maszkot az arcára helyezte.

– Ne beszéljen.

Augustine azonban nem engedelmeskedett.

– De még nem vagyok halott.

A mondat után csend lett.

Vincent hátrált egy lépést.

Ekkor valaki kopogott az ajtón.

Három rövid koppanás.

Mindenki odanézett.

Darwin odament, de Augustine megszólalt.

– Ki az?

– Dr. Samuel Hayes.

Belle felsóhajtott.

– Nyissa ki.

Darwin résnyire tárta az ajtót.

Az idős sebész két asszisztenssel lépett be, és amikor meglátta a beteget, az arca azonnal megfeszült.

– Mi történt?

Belle átadta neki a fiolát.

– Valaki heparint adott neki engedély nélkül.

Hayes ránézett.

– Ez nem szerepel a gyógyszerelésében.

– Tudom.

A doktor Augustine hasára pillantott.

– Műtő. Azonnal.

Vincent közbelépett.

– Doktor, előbb beszélnünk kell.

Hayes hidegen ránézett.

– Ha még harminc másodpercig beszélünk, nem lesz miről beszélnünk.

A testőrök felemelték Augustine hordágyát.

Vincent ekkor először vesztette el az önuralmát.

– Állítsátok meg őket!

Senki nem mozdult.

Darwin az ajtóban állt.

– Nem.

Vincent ránézett.

– Te is?

– Tizennégy éve dolgozom Augustine-nak – mondta Darwin. – És tizennégy éve először láttam valakit, aki nem fél tőled.

Belle-re mutatott.

– Őt fogom követni.

Augustine-t kivitték.

Belle azonban nem ment velük azonnal.

Visszanézett Vincentre.

A férfi mozdulatlanul állt.

– Tudja, mi a legfurcsább? – kérdezte Belle.

– Mi?

– Hogy nem az lepett meg, hogy valaki megpróbálta megölni Augustine-t.

Vincent szeme összeszűkült.

– Hanem az, hogy maga mennyire biztos benne, hogy senki nem fogja megtalálni a tettest.

Belle kilépett.

Az ajtó bezárult.

Vincent egyedül maradt a négy testőrrel.

– Kövessétek – mondta.

Az egyik őr habozott.

– Kit?

Vincent arca megkeményedett.

– A nőt.


A műtét három órán át tartott.

Belle a folyosón ült, vérfoltos cipőben, és a kezében tartotta a kis fiolát.

Darwin mellette állt.

– Megmentette az életét.

Belle a műtő ajtaját nézte.

– Még nem.

– Mit jelent?

– Aki egyszer megpróbálta megölni, újra meg fogja próbálni.

Darwin elhallgatott.

Belle elővette a gyógyszerelési naplót.

– Nézze meg ezt.

– Mit?

– Nem csak a heparin volt hamis.

Darwin közelebb hajolt.

Belle egymás mellé tette az elmúlt három nap bejegyzéseit.

– Három különböző gyógyszer. Mindegyiknél ugyanaz a kézírás. Ugyanaz a rövidítés. És mindegyik olyan időpontban került beadásra, amikor Augustine egyedül volt.

Darwin elsápadt.

– Tehát nem egyetlen emberről van szó.

Belle lassan bólintott.

– Nem.

– Hanem egy rendszerről.

Belle ekkor észrevett valamit.

A napló egyik oldalának szélén egy apró, kézzel írt szám szerepelt.

17.

– Mi ez?

Darwin arca megváltozott.

– Semmi.

Belle ránézett.

– Darwin.

A férfi sokáig hallgatott.

– A Costello családnak van egy régi szabálya. Ha valaki a „17-es protokollt” említi, az azt jelenti, hogy a családon belül valakit halálra ítéltek.

Belle megdermedt.

– Augustine-t?

Darwin nem válaszolt.

– Akkor kit?

Darwin lenézett.