Egy pillanatra a Cross Technologies logójára nézett, amely a hall felett világított.

A cég nem azért omlott össze, mert ő elment egy focimeccsre.

A termék bevezetése sikeres volt.

A testület túlélte a nézeteltérést.

A vezetői program javult.

Karrierje előrehaladt anélkül, hogy fia járulékos áldozat lett volna.

Nathan kilépett.

Eli dobta neki a focilabdát.

Nathan a mellkasához szorította.

Vivien tartotta az ajtót, miközben hárman az esőbe sétáltak.

Három hónappal korábban azt hitte, hogy a legelkötelezettebb ember a szobában az, aki a leginkább feladja a legtöbbet.

Nathan mutatott neki valami nehezebbet.

Néha az erőt nem azzal mérték, mennyire hajlandó valaki feladni.

Néha az volt a mérve, hogy felismerték-e azt a pillanatot, amikor a siker elkezdett kérni valamit, amit soha nem kapott megérdemelve.

És néha egy kis alkalmazotti jelvény, amit péntek délután 4:57-kor csendben helyeztek el egy üvegasztalra, több ember karrierjét is megváltoztathatta.

Ez megváltoztathatja, amit egy egész cég úgy gondolt, hogy a vezetésnek védnie kellene.