A terem teljesen elcsendesedett.

A szegény diák, Lilla, a bírói asztal előtt állt, kezében remegő ujjakkal szorítva egy kopott, kék mappát.

Az előtte fekvő projekt pontosan úgy nézett ki, mint a verseny győztes munkája.

A különbség csak az volt, hogy Lilla szerint ő készítette el előbb.

A zsűri egyik tagja, Márton professzor, hitetlenkedve nézett rá.

– Azt állítod, hogy a győztes csapat ellopta a munkádat?

Lilla bólintott.

– Nem csak azt állítom. Bizonyítani is tudom.

A terem hátsó részéből halk nevetés hallatszott.

A győztes csapat vezetője, Dávid, keresztbe font karral állt a fal mellett.

– Ugyan már – mondta gúnyosan. – Mindenki tudja, hogy ő csak néhány nappal ezelőtt kezdett dolgozni ezen.

Lilla lenézett a mappára.

A borítója kopott volt, a szélei gyűröttek. Egyetlen különleges dolgot tartalmazott:

dátumokat.

Rengeteg dátumot.

Márton professzor átvette a mappát, majd lassan kinyitotta.

Az első oldalon kézzel írt jegyzetek sorakoztak.

2026. február 3.

„Az első modell nem működik. Újra kell gondolnom az energiafelhasználást.”

A következő oldalon:

2026. február 11.

„Találtam egy lehetséges megoldást. Még nem tökéletes.”

A professzor arca megváltozott.

Lapozott.

Újabb dátum.

Újabb rajz.

Újabb számítás.

És aztán előkerült egy nyomtatott vázlat.

Rajta ugyanaz a különleges szerkezeti megoldás szerepelt, amely miatt Dávid csapata megnyerte a versenyt.

A professzor felnézett.

– Ez a vázlat mikori?

Lilla halkan válaszolt:

– Március tizenkilencedike.

Dávid azonnal közbevágott.

– Ez lehetetlen. A mi tervünk csak áprilisban készült el.

Lilla nem szólt semmit.

Márton professzor tovább lapozott.

A mappa végén azonban volt még valami.

Egy USB-meghajtó.

Rajta egyetlen fájl.

LILLA_PROJEKT_V1_FINAL_2026-03-19

A bíró csatlakoztatta a számítógéphez.

A fájl megnyitásakor a kivetítőn megjelent Lilla eredeti terve.

A teremben mindenki lélegzet-visszafojtva figyelt.

Dávid arca elsápadt.

– Ez… ez semmit sem bizonyít – mondta.

– Dehogynem – válaszolta a professzor.

A fájl létrehozási dátuma, a módosítási előzmények és az eredeti kézzel írt jegyzetek ugyanarra az időszakra mutattak.

Márton professzor ezután Dávid csapatának dokumentumait kérte.

Néhány perc múlva megtalálták ugyanazt a tervet.

Csakhogy az ő fájljuk létrehozási dátuma április 28. volt.

Lilla terve pedig több mint egy hónappal korábban készült.

A terem felmorajlott.

– Ez nem lehet igaz…

– Akkor ki másolta kit?

Dávid megpróbált közbevágni, de a professzor felemelte a kezét.

– Még nem végeztünk.

Megnyitotta a verseny hivatalos beadási rendszerének naplóit.

És ekkor derült ki az igazán megdöbbentő rész.

Lilla márciusban feltöltötte a projekt első változatát.

A rendszer automatikusan rögzítette.

Dávid csapata viszont csak április végén töltötte fel a saját változatát.

De volt egy másik név is a naplóban.

Kovács Áron.

A professzor azonnal Dávidra nézett.

– Ki az az Áron?

Dávid nem válaszolt.

A mellette álló egyik csapattárs azonban lehajtotta a fejét.

– Ő… Dávid bátyja.

A teremben ismét csend lett.

Lilla szíve nagyot dobbant.

Ekkor Áron, aki eddig a terem hátsó részében ült, lassan felállt.

– Én csak… elküldtem nekik egy fájlt.

– Milyen fájlt? – kérdezte a professzor.

Áron hallgatott.

Márton professzor azonban már tudta a választ.

– Lilla eredeti projektjét?

Áron lehunyta a szemét.

– Igen.

Dávid felé fordult.

– De azt mondtad, hogy a tiéd!

– Azt hittem, csak egy régi vázlat! – kiáltotta Dávid.

Lilla ekkor először szólalt meg hangosan.

– Nem volt régi.

A hangja remegett, de nem a félelemtől.

– Ez volt az egyetlen dolog, amibe beleadtam mindent.

A professzor hosszú ideig nézte őt.

Majd becsukta a mappát.

– Lilla, szeretném, ha tudnád, hogy nemcsak a projektedet bizonyítottad. Hanem azt is, hogy hónapokon keresztül dolgoztál rajta akkor is, amikor senki sem hitt benned.

A zsűri rövid tanácskozás után visszavonta az eredeti eredményt.

Dávid csapata kizárást kapott.

Lilla pedig megkapta a győzelmet.

De amikor átadták neki a trófeát, nem mosolygott.

Mert a professzor közben talált még valamit.

Egy régi e-mailt.

Az üzenetet egy ismeretlen címről küldték Lillának még három hónappal korábban.

A tárgy mindössze ennyi volt:

„Tudom, ki lopta el a kutatásodat.”

Lilla remegő kézzel nyitotta meg.

Az üzenetben csak egyetlen mondat állt:

„Ha valóban tudni akarod, hogyan került a projekted Dávid kezébe, keresd meg a labor régi gondnokát.”

Lilla lassan felnézett.

A győzelem pillanatában azt hitte, végre vége a történetnek.

Nem tudta, hogy valójában csak most kezdődött.

Mert valaki már hónapok óta figyelte őt.

És valaki más pontosan tudta, miért akarták ellopni a projektjét.

Javítsd az időrendi ellentmondástÉpítsd fel Áron valódi indítékát