A terem teljesen elcsendesedett.
A szegény diák, Lilla, a bírói asztal előtt állt, kezében remegő ujjakkal szorítva egy kopott, kék mappát.
Az előtte fekvő projekt pontosan úgy nézett ki, mint a verseny győztes munkája.
A különbség csak az volt, hogy Lilla szerint ő készítette el előbb.
A zsűri egyik tagja, Márton professzor, hitetlenkedve nézett rá.
– Azt állítod, hogy a győztes csapat ellopta a munkádat?
Lilla bólintott.
– Nem csak azt állítom. Bizonyítani is tudom.
A terem hátsó részéből halk nevetés hallatszott.
A győztes csapat vezetője, Dávid, keresztbe font karral állt a fal mellett.
– Ugyan már – mondta gúnyosan. – Mindenki tudja, hogy ő csak néhány nappal ezelőtt kezdett dolgozni ezen.
Lilla lenézett a mappára.
A borítója kopott volt, a szélei gyűröttek. Egyetlen különleges dolgot tartalmazott:
dátumokat.
Rengeteg dátumot.
Márton professzor átvette a mappát, majd lassan kinyitotta.
Az első oldalon kézzel írt jegyzetek sorakoztak.
2026. február 3.
„Az első modell nem működik. Újra kell gondolnom az energiafelhasználást.”
A következő oldalon:
2026. február 11.
„Találtam egy lehetséges megoldást. Még nem tökéletes.”
A professzor arca megváltozott.
Lapozott.
Újabb dátum.
Újabb rajz.
Újabb számítás.
És aztán előkerült egy nyomtatott vázlat.
Rajta ugyanaz a különleges szerkezeti megoldás szerepelt, amely miatt Dávid csapata megnyerte a versenyt.
A professzor felnézett.
– Ez a vázlat mikori?
Lilla halkan válaszolt:
– Március tizenkilencedike.
Dávid azonnal közbevágott.
– Ez lehetetlen. A mi tervünk csak áprilisban készült el.
Lilla nem szólt semmit.
Márton professzor tovább lapozott.
A mappa végén azonban volt még valami.
Egy USB-meghajtó.
Rajta egyetlen fájl.
LILLA_PROJEKT_V1_FINAL_2026-03-19
A bíró csatlakoztatta a számítógéphez.
A fájl megnyitásakor a kivetítőn megjelent Lilla eredeti terve.
A teremben mindenki lélegzet-visszafojtva figyelt.
Dávid arca elsápadt.
– Ez… ez semmit sem bizonyít – mondta.
– Dehogynem – válaszolta a professzor.
A fájl létrehozási dátuma, a módosítási előzmények és az eredeti kézzel írt jegyzetek ugyanarra az időszakra mutattak.
Márton professzor ezután Dávid csapatának dokumentumait kérte.
Néhány perc múlva megtalálták ugyanazt a tervet.
Csakhogy az ő fájljuk létrehozási dátuma április 28. volt.
Lilla terve pedig több mint egy hónappal korábban készült.
A terem felmorajlott.
– Ez nem lehet igaz…
– Akkor ki másolta kit?
Dávid megpróbált közbevágni, de a professzor felemelte a kezét.
– Még nem végeztünk.
Megnyitotta a verseny hivatalos beadási rendszerének naplóit.
És ekkor derült ki az igazán megdöbbentő rész.
Lilla márciusban feltöltötte a projekt első változatát.
A rendszer automatikusan rögzítette.
Dávid csapata viszont csak április végén töltötte fel a saját változatát.
De volt egy másik név is a naplóban.
Kovács Áron.
A professzor azonnal Dávidra nézett.
– Ki az az Áron?
Dávid nem válaszolt.
A mellette álló egyik csapattárs azonban lehajtotta a fejét.
– Ő… Dávid bátyja.
A teremben ismét csend lett.
Lilla szíve nagyot dobbant.
Ekkor Áron, aki eddig a terem hátsó részében ült, lassan felállt.
– Én csak… elküldtem nekik egy fájlt.
– Milyen fájlt? – kérdezte a professzor.
Áron hallgatott.
Márton professzor azonban már tudta a választ.
– Lilla eredeti projektjét?
Áron lehunyta a szemét.
– Igen.
Dávid felé fordult.
– De azt mondtad, hogy a tiéd!
– Azt hittem, csak egy régi vázlat! – kiáltotta Dávid.
Lilla ekkor először szólalt meg hangosan.
– Nem volt régi.
A hangja remegett, de nem a félelemtől.
– Ez volt az egyetlen dolog, amibe beleadtam mindent.
A professzor hosszú ideig nézte őt.
Majd becsukta a mappát.
– Lilla, szeretném, ha tudnád, hogy nemcsak a projektedet bizonyítottad. Hanem azt is, hogy hónapokon keresztül dolgoztál rajta akkor is, amikor senki sem hitt benned.
A zsűri rövid tanácskozás után visszavonta az eredeti eredményt.
Dávid csapata kizárást kapott.
Lilla pedig megkapta a győzelmet.
De amikor átadták neki a trófeát, nem mosolygott.
Mert a professzor közben talált még valamit.
Egy régi e-mailt.
Az üzenetet egy ismeretlen címről küldték Lillának még három hónappal korábban.
A tárgy mindössze ennyi volt:
„Tudom, ki lopta el a kutatásodat.”
Lilla remegő kézzel nyitotta meg.
Az üzenetben csak egyetlen mondat állt:
„Ha valóban tudni akarod, hogyan került a projekted Dávid kezébe, keresd meg a labor régi gondnokát.”
Lilla lassan felnézett.
A győzelem pillanatában azt hitte, végre vége a történetnek.
Nem tudta, hogy valójában csak most kezdődött.
Mert valaki már hónapok óta figyelte őt.
És valaki más pontosan tudta, miért akarták ellopni a projektjét.






