Az ajtó kivágódott.

Javier megdermedt.

Sofía ösztönösen hátralépett, és a kék mappát a mellkasához szorította.

Az ajtóban egy magas, elegáns férfi állt.

Szürke öltönyt viselt, kezében fekete bőrtáskával.

Javier arcáról egy pillanat alatt eltűnt minden szín.

– Ricardo…

A férfi becsukta maga mögött az ajtót.

– Hallottam, hogy itt van a kislány.

Sofía nem ismerte őt.

De Javier reakciójából azonnal megértette, hogy veszélyes emberrel van dolga.

Ricardo lassan közelebb lépett.

– Sofía Morales, igaz?

A kislány nem válaszolt.

Javier elé állt.

– Mit keresel az irodámban?

Ricardo elmosolyodott.

– Ugyan már, Javier. Ne csináljunk úgy, mintha nem tudnád.

A tekintete a kék mappára siklott.

– Az a levél nálad van.

Javier szíve összeszorult.

– Nem tudom, miről beszélsz.

Ricardo arca megkeményedett.

– Akkor miért van itt a lány?

Csend.

Sofía ekkor hirtelen megszólalt.

– A mamámat keresi?

Ricardo ránézett.

– Igen.

– Akkor tudja, hol van?

A férfi néhány másodpercig hallgatott.

– A kórházban.

– Meg fog gyógyulni?

Ricardo nem válaszolt.

És ez volt az a pillanat, amikor Sofía megértette, hogy a férfi hazudik.

Javier megragadta Ricardo karját.

– Menj ki innen.

– Nem.

– Ricardo!

– Te nem érted, Javier. Ha az a levél nyilvánosságra kerül, nemcsak a GlobalTech bukik el. Emberek kerülnek börtönbe.

– Pontosan ezért kell nyilvánosságra hozni.

Ricardo elmosolyodott.

– Még mindig azt hiszed, hogy te vagy a jófiú?

Javier megdermedt.

Ricardo közelebb hajolt hozzá.

– Kérdezd meg magadtól, miért éppen hozzád küldte a levelet.

Javier tekintete Sofíára siklott.

A kislány azonban már nem rájuk figyelt.

A mappát nézte.

Valamit észrevett.

A kék mappa egyik sarkából egy apró fehér papírdarab lógott ki.

Sofía lassan kihúzta.

Javier odafordult.

– Sofía, ne!

De már késő volt.

A papíron egyetlen mondat állt:

„Ha valami történik velem, keresd meg a 17-es szekrényt.”

Alatta egy név:

JAVIER ORTEGA.

Sofía felnézett.

– Mi az a tizenhetes szekrény?

Ricardo arca megváltozott.

Javier pedig tudta, hogy nincs többé idejük.

– Menjünk.

– Hová?

– Oda, ahol az egész elkezdődött.


Tíz perccel később Javier és Sofía már a GlobalTech régi irattárának folyosóján haladtak.

Ricardo nem jött velük.

Legalábbis ezt hitték.

Javier egy régi, rozsdás ajtó előtt állt meg.

– Maradj mögöttem.

– Félek.

– Én is.

Sofía felnézett rá.

– A felnőttek is félnek?

Javier halványan elmosolyodott.

– Néha a legjobban.

Kinyitotta az ajtót.

Odabent több száz régi fémszekrény sorakozott.

17-es.

Javier végigment a folyosón.

A szekrény végül ott volt.

Kinyitotta.

Üresnek tűnt.

– Nincs itt semmi – mondta Sofía.

Javier azonban észrevette, hogy a szekrény hátsó fala nem illeszkedik rendesen.

Megnyomta.

Kattanás hallatszott.

A fal kinyílt.

Egy apró rekesz jelent meg mögötte.

Benne egy pendrive.

És egy fénykép.

Sofía kivette a fényképet.

A kép hátulján az anyja kézírása állt:

„Sofía nyolcadik születésnapja.”

A kislány remegő kézzel fordította meg.

A fényképen az anyja állt.

Mellette Javier.

És egy harmadik férfi.

Sofía felismerte.

– Ő…

Javier elnémult.

– Ki az?

Sofía a fényképre mutatott.

– Ő volt nálunk tegnap este.

Javier arca elsápadt.

– Biztos vagy benne?

– Igen.

A férfi a képen nem más volt, mint Ricardo.


A pendrive-on mindössze egyetlen videófájl volt.

Javier elindította.

Sofía anyja jelent meg a képernyőn.

Fáradtnak tűnt.

A szeme alatt sötét karikák voltak.

De beszélt.

– Ha ezt látjátok, akkor valószínűleg már nem vagyok ott, hogy elmondjam az igazat.

Sofía közelebb lépett a monitorhoz.

– Anya…

A videón a nő mély levegőt vett.

– Nyolc évvel ezelőtt a GlobalTech egyik legnagyobb pénzügyi csalását fedeztem fel. Több száz millió dollárt utaltak át olyan cégeknek, amelyek valójában nem is léteztek.

Javier lehunyta a szemét.

– Tudtam – suttogta.

Sofía ránézett.

– Mit tudtál?

Javier nem válaszolt.

A videó folytatódott.

– Azt hittem, Ricardo áll mögötte. Tévedtem.

Sofía megmerevedett.

Javier lassan a képernyő felé fordult.

A nő folytatta:

– Ricardo nem az egyetlen ember volt a rendszerben.

Egy pillanatra elhallgatott.

– Javier is benne volt.

Sofía hátralépett.

Javier úgy nézett a képernyőre, mintha nem kapna levegőt.

– Nem…

A videó azonban továbbment.

– Javier nem tudta, hogy a pénzt mire használják. Ő csak egy rendszert épített, amelyet mások kihasználtak. Amikor rájött, megpróbált segíteni nekem.

Sofía lassan Javier felé fordult.

– Akkor miért nem mondtad el?

Javier szemében könnyek jelentek meg.

– Mert azt hittem, ha hallgatsz, megvédelek.

A videó végén Sofía anyja még egy mondatot mondott:

– De van valami, amit senki sem tud.

A képernyő elsötétült.

Majd újra felvillant.

Egy dokumentum jelent meg.

Rajta egy név:

SOFÍA MORALES.

Javier felállt.

– Ez nem lehet igaz.

Sofía arca elsápadt.

– Mi van velem?

Javier nem tudott válaszolni.

A dokumentum alján egy dátum szerepelt.

Sofía születésének napja.

És egy megjegyzés:

„A gyermek az egyetlen törvényes örököse a rejtett alapnak.”

Sofía értetlenül nézett rá.

– Milyen alapnak?

Javier lassan letérdelt elé.

– Sofía…

– Mondd meg!

A férfi szeme megtelt könnyel.