Az ajtó kivágódott.
Javier megdermedt.
Sofía ösztönösen hátralépett, és a kék mappát a mellkasához szorította.
Az ajtóban egy magas, elegáns férfi állt.
Szürke öltönyt viselt, kezében fekete bőrtáskával.
Javier arcáról egy pillanat alatt eltűnt minden szín.
– Ricardo…
A férfi becsukta maga mögött az ajtót.
– Hallottam, hogy itt van a kislány.
Sofía nem ismerte őt.
De Javier reakciójából azonnal megértette, hogy veszélyes emberrel van dolga.
Ricardo lassan közelebb lépett.
– Sofía Morales, igaz?
A kislány nem válaszolt.
Javier elé állt.
– Mit keresel az irodámban?
Ricardo elmosolyodott.
– Ugyan már, Javier. Ne csináljunk úgy, mintha nem tudnád.
A tekintete a kék mappára siklott.
– Az a levél nálad van.
Javier szíve összeszorult.
– Nem tudom, miről beszélsz.
Ricardo arca megkeményedett.
– Akkor miért van itt a lány?
Csend.
Sofía ekkor hirtelen megszólalt.
– A mamámat keresi?
Ricardo ránézett.
– Igen.
– Akkor tudja, hol van?
A férfi néhány másodpercig hallgatott.
– A kórházban.
– Meg fog gyógyulni?
Ricardo nem válaszolt.
És ez volt az a pillanat, amikor Sofía megértette, hogy a férfi hazudik.
Javier megragadta Ricardo karját.
– Menj ki innen.
– Nem.
– Ricardo!
– Te nem érted, Javier. Ha az a levél nyilvánosságra kerül, nemcsak a GlobalTech bukik el. Emberek kerülnek börtönbe.
– Pontosan ezért kell nyilvánosságra hozni.
Ricardo elmosolyodott.
– Még mindig azt hiszed, hogy te vagy a jófiú?
Javier megdermedt.
Ricardo közelebb hajolt hozzá.
– Kérdezd meg magadtól, miért éppen hozzád küldte a levelet.
Javier tekintete Sofíára siklott.
A kislány azonban már nem rájuk figyelt.
A mappát nézte.
Valamit észrevett.
A kék mappa egyik sarkából egy apró fehér papírdarab lógott ki.
Sofía lassan kihúzta.
Javier odafordult.
– Sofía, ne!
De már késő volt.
A papíron egyetlen mondat állt:
„Ha valami történik velem, keresd meg a 17-es szekrényt.”
Alatta egy név:
JAVIER ORTEGA.
Sofía felnézett.
– Mi az a tizenhetes szekrény?
Ricardo arca megváltozott.
Javier pedig tudta, hogy nincs többé idejük.
– Menjünk.
– Hová?
– Oda, ahol az egész elkezdődött.
Tíz perccel később Javier és Sofía már a GlobalTech régi irattárának folyosóján haladtak.
Ricardo nem jött velük.
Legalábbis ezt hitték.
Javier egy régi, rozsdás ajtó előtt állt meg.
– Maradj mögöttem.
– Félek.
– Én is.
Sofía felnézett rá.
– A felnőttek is félnek?
Javier halványan elmosolyodott.
– Néha a legjobban.
Kinyitotta az ajtót.
Odabent több száz régi fémszekrény sorakozott.
17-es.
Javier végigment a folyosón.
A szekrény végül ott volt.
Kinyitotta.
Üresnek tűnt.
– Nincs itt semmi – mondta Sofía.
Javier azonban észrevette, hogy a szekrény hátsó fala nem illeszkedik rendesen.
Megnyomta.
Kattanás hallatszott.
A fal kinyílt.
Egy apró rekesz jelent meg mögötte.
Benne egy pendrive.
És egy fénykép.
Sofía kivette a fényképet.
A kép hátulján az anyja kézírása állt:
„Sofía nyolcadik születésnapja.”
A kislány remegő kézzel fordította meg.
A fényképen az anyja állt.
Mellette Javier.
És egy harmadik férfi.
Sofía felismerte.
– Ő…
Javier elnémult.
– Ki az?
Sofía a fényképre mutatott.
– Ő volt nálunk tegnap este.
Javier arca elsápadt.
– Biztos vagy benne?
– Igen.
A férfi a képen nem más volt, mint Ricardo.
A pendrive-on mindössze egyetlen videófájl volt.
Javier elindította.
Sofía anyja jelent meg a képernyőn.
Fáradtnak tűnt.
A szeme alatt sötét karikák voltak.
De beszélt.
– Ha ezt látjátok, akkor valószínűleg már nem vagyok ott, hogy elmondjam az igazat.
Sofía közelebb lépett a monitorhoz.
– Anya…
A videón a nő mély levegőt vett.
– Nyolc évvel ezelőtt a GlobalTech egyik legnagyobb pénzügyi csalását fedeztem fel. Több száz millió dollárt utaltak át olyan cégeknek, amelyek valójában nem is léteztek.
Javier lehunyta a szemét.
– Tudtam – suttogta.
Sofía ránézett.
– Mit tudtál?
Javier nem válaszolt.
A videó folytatódott.
– Azt hittem, Ricardo áll mögötte. Tévedtem.
Sofía megmerevedett.
Javier lassan a képernyő felé fordult.
A nő folytatta:
– Ricardo nem az egyetlen ember volt a rendszerben.
Egy pillanatra elhallgatott.
– Javier is benne volt.
Sofía hátralépett.
Javier úgy nézett a képernyőre, mintha nem kapna levegőt.
– Nem…
A videó azonban továbbment.
– Javier nem tudta, hogy a pénzt mire használják. Ő csak egy rendszert épített, amelyet mások kihasználtak. Amikor rájött, megpróbált segíteni nekem.
Sofía lassan Javier felé fordult.
– Akkor miért nem mondtad el?
Javier szemében könnyek jelentek meg.
– Mert azt hittem, ha hallgatsz, megvédelek.
A videó végén Sofía anyja még egy mondatot mondott:
– De van valami, amit senki sem tud.
A képernyő elsötétült.
Majd újra felvillant.
Egy dokumentum jelent meg.
Rajta egy név:
SOFÍA MORALES.
Javier felállt.
– Ez nem lehet igaz.
Sofía arca elsápadt.
– Mi van velem?
Javier nem tudott válaszolni.
A dokumentum alján egy dátum szerepelt.
Sofía születésének napja.
És egy megjegyzés:
„A gyermek az egyetlen törvényes örököse a rejtett alapnak.”
Sofía értetlenül nézett rá.
– Milyen alapnak?
Javier lassan letérdelt elé.
– Sofía…
– Mondd meg!
A férfi szeme megtelt könnyel.






