– A GlobalTechnek van egy titkos alapja. Egy olyan alap, amelyet évekkel ezelőtt a cégtől ellopott pénzből hoztak létre.
– És az az enyém?
– Nem.
Javier nagyot nyelt.
– A pénz eredetileg a dolgozóké volt.
Sofía összeráncolta a homlokát.
– Akkor miért az én nevemen van?
Javier nem válaszolt.
Mert ekkor a folyosó végéről lövés dördült.
Sofía felsikoltott.
Javier magához rántotta.
A következő pillanatban az irattár ajtaja becsapódott.
Ricardo hangja hallatszott kintről.
– Adjátok át a pendrive-ot!
Javier Sofíára nézett.
A kislány pedig most először nem félt.
– Nem.
Javier meglepetten nézett rá.
Sofía szorosan fogta a kék mappát.
– A mama azt mondta, hogy erősnek kell lennem.
Javier elmosolyodott.
– Az anyádnak igaza volt.
Aztán lehalkította a hangját.
– De van még valami, amit nem tudsz.
– Mi?
– A levélben nem csak az állt, hogy hozd el hozzám.
Sofía kérdőn nézett rá.
Javier kinyitotta a kék mappát.
A levél utolsó oldalán egy mondat szerepelt, amelyet eddig egyikük sem vett észre:
„Javier, ha Sofía eljut hozzád, ne bízz senkiben a GlobalTechben. Még benned sem.”
Sofía lassan felnézett.
A folyosó másik oldalán ekkor megjelent egy újabb alak.
Egy nő.
Sötét kabátban.
A kezében ugyanaz a kék mappa volt.
Javier hátrált egy lépést.
– Ez lehetetlen…
Sofía felismerte.
– Ő a mama orvosa.
A nő levette a napszemüvegét.
És kimondta:
– Sofía, édesanyád nem halt meg.
A kislány szeme elkerekedett.
– Akkor hol van?
A nő Javierre nézett.
– Elrabolták.
Aztán hozzátette:
– És ha még tíz percig itt maradunk, meg fogják ölni.
Javier az órájára nézett.
Már csak kilenc perc maradt.
De senki sem tudta, hogy az igazi áruló már ott állt közöttük.






