– A GlobalTechnek van egy titkos alapja. Egy olyan alap, amelyet évekkel ezelőtt a cégtől ellopott pénzből hoztak létre.

– És az az enyém?

– Nem.

Javier nagyot nyelt.

– A pénz eredetileg a dolgozóké volt.

Sofía összeráncolta a homlokát.

– Akkor miért az én nevemen van?

Javier nem válaszolt.

Mert ekkor a folyosó végéről lövés dördült.

Sofía felsikoltott.

Javier magához rántotta.

A következő pillanatban az irattár ajtaja becsapódott.

Ricardo hangja hallatszott kintről.

– Adjátok át a pendrive-ot!

Javier Sofíára nézett.

A kislány pedig most először nem félt.

– Nem.

Javier meglepetten nézett rá.

Sofía szorosan fogta a kék mappát.

– A mama azt mondta, hogy erősnek kell lennem.

Javier elmosolyodott.

– Az anyádnak igaza volt.

Aztán lehalkította a hangját.

– De van még valami, amit nem tudsz.

– Mi?

– A levélben nem csak az állt, hogy hozd el hozzám.

Sofía kérdőn nézett rá.

Javier kinyitotta a kék mappát.

A levél utolsó oldalán egy mondat szerepelt, amelyet eddig egyikük sem vett észre:

„Javier, ha Sofía eljut hozzád, ne bízz senkiben a GlobalTechben. Még benned sem.”

Sofía lassan felnézett.

A folyosó másik oldalán ekkor megjelent egy újabb alak.

Egy nő.

Sötét kabátban.

A kezében ugyanaz a kék mappa volt.

Javier hátrált egy lépést.

– Ez lehetetlen…

Sofía felismerte.

– Ő a mama orvosa.

A nő levette a napszemüvegét.

És kimondta:

– Sofía, édesanyád nem halt meg.

A kislány szeme elkerekedett.

– Akkor hol van?

A nő Javierre nézett.

– Elrabolták.

Aztán hozzátette:

– És ha még tíz percig itt maradunk, meg fogják ölni.

Javier az órájára nézett.

Már csak kilenc perc maradt.

De senki sem tudta, hogy az igazi áruló már ott állt közöttük.