Roman Hale végre megszólalt.
– Mrs. Whitman… a repülőgép nyilvántartása szerint ez a Gulfstream nem Mr. Whitman tulajdona.
Brooks arca megfeszült.
– Roman, elég.
– Hanem Evelyn Hart Whitman asszonyé – folytatta Roman.
A hangárban olyan csend lett, hogy hallani lehetett a kerozinszagú levegőben a légkondicionáló halk zúgását.
Sienna lassan leengedte a kávéspoharat.
– Ez nem lehet igaz.
Én végre Brooksra néztem.
– De igaz.
Brooks közelebb lépett.
– Evelyn, ezt később megbeszéljük.
– Nem. – A hangom nyugodt maradt. – Éppen most beszéljük meg.
Roman a tabletjére pillantott.
– A gép hat hónappal ezelőtt került egy új holding tulajdonába. A Whitman Aviation helyett az E.H. Strategic Holdings nevű társaság szerepel a dokumentumokban.
Sienna felnevetett.
– És ez mit bizonyít?
Roman ránézett.
– Azt, hogy ön egy olyan repülőgépen ülne, amelyhez sem önnek, sem Mr. Whitmannak nincs jogosultsága.
Brooks szeme összeszűkült.
– Roman, azt mondtam, hogy elég.
Én azonban felemeltem a kezem.
– Hadd folytassa.
Roman bólintott.
– Van még valami.
A férjem most már nem nézett rám.
– A géphez tartozó repülési engedélyeket tegnap este felfüggesztették.
Brooks elsápadt.
– Miért?
Roman rám nézett.
– Az ön kérésére, Mrs. Whitman.
Sienna arca teljesen megváltozott.
– Te tetted?
– Igen.
Brooks halkan káromkodott.
– Evelyn, mi a fenét művelsz?
– Megvédelek attól, hogy még nagyobb hibát kövess el.
Keserűen elmosolyodtam.
– Bár azt hiszem, már túl késő.
Brooks egy lépést tett felém.
– Te hónapok óta követed a pénzügyeimet?
– Nem a pénzügyeidet.
Elővettem a táskámból egy fekete mappát.
– A saját pénzügyeimet.
Kinyitottam.
Az első oldalon egy szerződés feküdt.
A másodikon egy banki átutalás.
A harmadikon pedig egy ügyvédi levél.
Brooks csak az első sorokat olvasta el, amikor megmerevedett.
– Ez… honnan van?
– A Whitman Group könyveléséből.
– Ahhoz nincs hozzáférésed.
– Már nincs szükségem hozzáférésre.
Felnéztem rá.
– Hat hónapja a könyvvizsgálómmal együtt minden olyan tranzakciót átvizsgáltunk, amelyet a nevemben vagy az alapítványaimon keresztül hajtottál végre.
Brooks hangja elhalkult.
– Milyen tranzakciókat?
– Többek között azt a 4,8 millió dollárt, amelyet egy ciprusi számlára utaltál.
Sienna hirtelen hátralépett.
– Brooks…
A férjem ránézett.
Egyetlen pillantás elég volt.
Sienna megértette.
Én is.
– A számla az ő nevén van – mondtam.
Brooks ökölbe szorította a kezét.
– Evelyn, fogalmad sincs, miről beszélsz.
– Dehogynem.
Kivettem egy másik lapot.
– És ez még érdekesebb.
Roman közelebb lépett.
– Mi az?
A papírt Brooks elé tartottam.
– Egy módosított vagyonkezelési dokumentum.
Brooks arca megkeményedett.
– Ez magánügy.
– Már nem.
Megfordítottam a lapot.
– A dokumentum szerint a férjem a közös családi vagyonból 12 millió dollárt próbált egy olyan alapba áthelyezni, amelynek a kedvezményezettje…
Megálltam.
Sienna elsápadt.
– …Sienna Blake.
A csend most már szinte fizikai volt.
Sienna megrázta a fejét.
– Nem. Én erről nem tudtam.
– Talán nem tudtál mindenről.
Brooks ránézett.
– Sienna, hallgass!
– Te azt mondtad, hogy minden rendben van! – tört ki belőle. – Azt mondtad, Evelyn csak féltékeny, és hogy a válás után minden a miénk lesz!
Brooks lehunyta a szemét.
Ekkor már tudtam.
Nem az volt a legnagyobb árulás, hogy megcsalt.
Az volt, hogy közben megpróbálta elrabolni azt az életet, amelyet együtt építettünk.
De még nem végeztem.
Elővettem az utolsó borítékot.
– Van még egy dolog.
Brooks rám nézett.
– Mi?
– A házasságunk előtti vagyonvédelmi megállapodás.
Először nem értette.
Aztán meglátta az ügyvédi pecsétet.
És megváltozott az arca.
– Nem.
– De.
– Evelyn, ezt nem teheted.
– Már megtettem.
A szerződés egyik záradéka kimondta, hogy ha Brooks hűtlenséggel, csalással vagy közös vagyon eltitkolásával megszegi a megállapodást, az általa ellenőrzött bizonyos üzleti részesedések azonnal visszaszállnak az eredeti tulajdonoshoz.
Hozzám.
A Whitman Group részvényeinek huszonkét százaléka.
Az a rész, amelyről Brooks évek óta azt hitte, hogy végleg az övé.
– Te…
A hangja elakadt.
– Te ezt végig tudtad?
Megráztam a fejem.
– Nem.
Egy pillanatra elmosolyodtam.
– Csak mostanában olvastam el igazán figyelmesen.
Brooks dühösen rám nézett.
– Akkor miért nem szóltál?
– Mert látni akartam, meddig mész el.
A hangár ajtaja ekkor kinyílt.
Két öltönyös férfi lépett be.
Az egyik az ügyvédem volt.
A másik a szövetségi könyvvizsgáló.
Brooks meg sem mozdult.
Az ügyvéd odajött hozzám.
– Mrs. Whitman, minden dokumentumot előkészítettünk.
– És a rendőrség?
– Már úton vannak.
Sienna hátralépett.
– Rendőrség?
Brooks hirtelen rám ordított.
– Te őrült nő!
Azonnal elnémult.
Mert ekkor megszólalt a telefonom.
Egy üzenet érkezett.
Megmutattam neki.
Csak négy szó állt rajta:
„A második számlát megtaláltuk.”
Brooks arca összeomlott.
– Milyen második számlát?
Nem neki válaszoltam.
Hanem az ügyvédemnek.
– Mondja el neki.
Az ügyvéd bólintott.
– Mr. Whitman, a második számla egy svájci magánbanknál található. A számláról az elmúlt két évben összesen 19,6 millió dollárt utaltak ki.
Brooks megtántorodott.
– Ez lehetetlen.
– Nem – mondta az ügyvéd. – Az aláírása szerepel minden átutaláson.
Brooks rám nézett.






