Roman Hale végre megszólalt.

– Mrs. Whitman… a repülőgép nyilvántartása szerint ez a Gulfstream nem Mr. Whitman tulajdona.

Brooks arca megfeszült.

– Roman, elég.

– Hanem Evelyn Hart Whitman asszonyé – folytatta Roman.

A hangárban olyan csend lett, hogy hallani lehetett a kerozinszagú levegőben a légkondicionáló halk zúgását.

Sienna lassan leengedte a kávéspoharat.

– Ez nem lehet igaz.

Én végre Brooksra néztem.

– De igaz.

Brooks közelebb lépett.

– Evelyn, ezt később megbeszéljük.

– Nem. – A hangom nyugodt maradt. – Éppen most beszéljük meg.

Roman a tabletjére pillantott.

– A gép hat hónappal ezelőtt került egy új holding tulajdonába. A Whitman Aviation helyett az E.H. Strategic Holdings nevű társaság szerepel a dokumentumokban.

Sienna felnevetett.

– És ez mit bizonyít?

Roman ránézett.

– Azt, hogy ön egy olyan repülőgépen ülne, amelyhez sem önnek, sem Mr. Whitmannak nincs jogosultsága.

Brooks szeme összeszűkült.

– Roman, azt mondtam, hogy elég.

Én azonban felemeltem a kezem.

– Hadd folytassa.

Roman bólintott.

– Van még valami.

A férjem most már nem nézett rám.

– A géphez tartozó repülési engedélyeket tegnap este felfüggesztették.

Brooks elsápadt.

– Miért?

Roman rám nézett.

– Az ön kérésére, Mrs. Whitman.

Sienna arca teljesen megváltozott.

– Te tetted?

– Igen.

Brooks halkan káromkodott.

– Evelyn, mi a fenét művelsz?

– Megvédelek attól, hogy még nagyobb hibát kövess el.

Keserűen elmosolyodtam.

– Bár azt hiszem, már túl késő.

Brooks egy lépést tett felém.

– Te hónapok óta követed a pénzügyeimet?

– Nem a pénzügyeidet.

Elővettem a táskámból egy fekete mappát.

– A saját pénzügyeimet.

Kinyitottam.

Az első oldalon egy szerződés feküdt.

A másodikon egy banki átutalás.

A harmadikon pedig egy ügyvédi levél.

Brooks csak az első sorokat olvasta el, amikor megmerevedett.

– Ez… honnan van?

– A Whitman Group könyveléséből.

– Ahhoz nincs hozzáférésed.

– Már nincs szükségem hozzáférésre.

Felnéztem rá.

– Hat hónapja a könyvvizsgálómmal együtt minden olyan tranzakciót átvizsgáltunk, amelyet a nevemben vagy az alapítványaimon keresztül hajtottál végre.

Brooks hangja elhalkult.

– Milyen tranzakciókat?

– Többek között azt a 4,8 millió dollárt, amelyet egy ciprusi számlára utaltál.

Sienna hirtelen hátralépett.

– Brooks…

A férjem ránézett.

Egyetlen pillantás elég volt.

Sienna megértette.

Én is.

– A számla az ő nevén van – mondtam.

Brooks ökölbe szorította a kezét.

– Evelyn, fogalmad sincs, miről beszélsz.

– Dehogynem.

Kivettem egy másik lapot.

– És ez még érdekesebb.

Roman közelebb lépett.

– Mi az?

A papírt Brooks elé tartottam.

– Egy módosított vagyonkezelési dokumentum.

Brooks arca megkeményedett.

– Ez magánügy.

– Már nem.

Megfordítottam a lapot.

– A dokumentum szerint a férjem a közös családi vagyonból 12 millió dollárt próbált egy olyan alapba áthelyezni, amelynek a kedvezményezettje…

Megálltam.

Sienna elsápadt.

– …Sienna Blake.

A csend most már szinte fizikai volt.

Sienna megrázta a fejét.

– Nem. Én erről nem tudtam.

– Talán nem tudtál mindenről.

Brooks ránézett.

– Sienna, hallgass!

– Te azt mondtad, hogy minden rendben van! – tört ki belőle. – Azt mondtad, Evelyn csak féltékeny, és hogy a válás után minden a miénk lesz!

Brooks lehunyta a szemét.

Ekkor már tudtam.

Nem az volt a legnagyobb árulás, hogy megcsalt.

Az volt, hogy közben megpróbálta elrabolni azt az életet, amelyet együtt építettünk.

De még nem végeztem.

Elővettem az utolsó borítékot.

– Van még egy dolog.

Brooks rám nézett.

– Mi?

– A házasságunk előtti vagyonvédelmi megállapodás.

Először nem értette.

Aztán meglátta az ügyvédi pecsétet.

És megváltozott az arca.

– Nem.

– De.

– Evelyn, ezt nem teheted.

– Már megtettem.

A szerződés egyik záradéka kimondta, hogy ha Brooks hűtlenséggel, csalással vagy közös vagyon eltitkolásával megszegi a megállapodást, az általa ellenőrzött bizonyos üzleti részesedések azonnal visszaszállnak az eredeti tulajdonoshoz.

Hozzám.

A Whitman Group részvényeinek huszonkét százaléka.

Az a rész, amelyről Brooks évek óta azt hitte, hogy végleg az övé.

– Te…

A hangja elakadt.

– Te ezt végig tudtad?

Megráztam a fejem.

– Nem.

Egy pillanatra elmosolyodtam.

– Csak mostanában olvastam el igazán figyelmesen.

Brooks dühösen rám nézett.

– Akkor miért nem szóltál?

– Mert látni akartam, meddig mész el.

A hangár ajtaja ekkor kinyílt.

Két öltönyös férfi lépett be.

Az egyik az ügyvédem volt.

A másik a szövetségi könyvvizsgáló.

Brooks meg sem mozdult.

Az ügyvéd odajött hozzám.

– Mrs. Whitman, minden dokumentumot előkészítettünk.

– És a rendőrség?

– Már úton vannak.

Sienna hátralépett.

– Rendőrség?

Brooks hirtelen rám ordított.

– Te őrült nő!

Azonnal elnémult.

Mert ekkor megszólalt a telefonom.

Egy üzenet érkezett.

Megmutattam neki.

Csak négy szó állt rajta:

„A második számlát megtaláltuk.”

Brooks arca összeomlott.

– Milyen második számlát?

Nem neki válaszoltam.

Hanem az ügyvédemnek.

– Mondja el neki.

Az ügyvéd bólintott.

– Mr. Whitman, a második számla egy svájci magánbanknál található. A számláról az elmúlt két évben összesen 19,6 millió dollárt utaltak ki.

Brooks megtántorodott.

– Ez lehetetlen.

– Nem – mondta az ügyvéd. – Az aláírása szerepel minden átutaláson.

Brooks rám nézett.