– A másik pedig egy olyan nővér, aki három hónapja elvesztette az engedélyét, mert hamisított betegadatokat.
Michael felkapta a fejét.
Rebecca ránézett.
– Ez lehetetlen.
Elena hangja nyugodt maradt.
– Akkor talán megmagyarázza nekem, hogyan írt alá Alice egy olyan meghatalmazást, amelyet két olyan ember hitelesített, akik közül az egyik már nem élt.
Csend.
Aztán Michael megszólalt.
– Én nem tudtam erről.
Rebecca lassan felé fordult.
– Michael…
– Nem tudtam.
– Te írtad alá.
– Azt mondtad, Alice már mindent elintézett.
– Mert elintézte!
– Nem!
Michael hangja most először tört meg.
A teremben minden szem rá szegeződött.
Én a bírói szoba üvegén keresztül láttam őt.
A fiamat.
Ugyanazt az arcot, amelyet tizennégy éves korában láttam, amikor azt mondta:
„Én soha nem fogok eltűnni, amikor valakinek szüksége van rám.”
Most mégis ott állt.
Negyvenegy évesen.
És végre úgy nézett ki, mint egy fiú, aki rájött, hogy rossz embernek hitt.
A tárgyalás rövid szünetet kapott.
Elena bejött hozzám.
– Van még valami.
– Mi?
Átadott egy kis barna borítékot.
– Ezt Alice ügyvédjének régi iratai között találták. A házát ma reggel átkutatták, mert attól tartottak, hogy bizonyos dokumentumokat eltüntettek.
Kinyitottam.
Egyetlen kézzel írt levél volt benne.
Alice kézírását azonnal felismertem.
A levél nekem szólt.
Evelyn,
ha ezt olvasod, akkor valószínűleg már nem engednek be hozzám.
Ne higgy nekik.
Nem vagyok elveszett. Nem vagyok zavart. És nem akarom, hogy bárki kezelje helyettem a pénzemet.
A következő sorokat többször is el kellett olvasnom.
Michael tudja, mi történt.
A szívem kihagyott egy ütemet.
Tovább olvastam.
Nem ő kezdte. De most már fél.
A levél végén egy mondat állt:
Azért hagytam rád a házat, mert tudom, hogy te nem fogod eladni.
A kezem megdermedt.
Elena rám nézett.
– Milyen házat?
Nem válaszoltam.
Mert Alice házát ismertem.
És tudtam, hogy a város legértékesebb ingatlanjai közé tartozott.
De a levél hátoldalán volt még valami.
Egy számlaszám.
Egy dátum.
És egy név, amelyet soha nem akartam többé látni.
Richard Whitaker.
Michael apja.
Az a férfi, aki tizennyolc évvel korábban meghalt.
Elena látta rajtam, hogy felismertem.
– Evelyn?
A papírt megfordítottam.
– Alice nem azért hívott engem a bíróságra, hogy megvédjem őt a gyámságtól.
– Hanem?
Felnéztem.
– Hogy megtaláljam, kihez kerül a pénz, ha meghal.
Az ajtó ekkor kinyílt.
Frank állt ott.
Az arca komoly volt.
– Evelyn, Alice-t megtalálták.
Felálltam.
– Hol?
Frank egy pillanatig hallgatott.
– Nem a rehabilitációs központban.
– Akkor hol?
– A régi Mercer-ház pincéjében.
A levelet szorosan a kezemben tartottam.
– Él?
Frank bólintott.
– Igen.
Aztán hozzátette:
– És azt mondta, csak egy embernek hajlandó beszélni.
– Kinek?
Frank rám nézett.
– Neked.
Ha szeretnéd, a következő részben folytathatom Alice pincében tett vallomásával, Michael szerepének leleplezésével és azzal, hogy kiderül, Rebecca valójában miért akarta megszerezni a 6,4 millió dolláros vagyont.






