Mert tizenkét évvel korábban egy tizenkilenc éves lány állt egy hideg verandán, és azt hitte, az ajtó bezáródása jelenti a története végét.

Most már tudtam, hogy nem.

Az csak az első fejezet vége volt.

A történetem valódi kezdete azon a napon történt, amikor abbahagytam, hogy olyan emberek szeretetét kérjem, akiknek előbb a saját hazugságaikkal kellett szembenézniük.

És ha valamit megtanultam a haditengerészetben, az ez volt:

a rangot nem az adja, amit mások hajlandók elismerni benned.

Hanem az, amit akkor is felépítesz magadból, amikor senki sem tapsol.