– Milyen dokumentumot?
– Egy személyes kezességvállalást.
Megszorítottam a telefont.
– Kinek a neve szerepel rajta?
A nő egy pillanatig hallgatott.
– Laura Martinezé.
Megfagyott bennem a levegő.
– Ez nem lehetséges.
– Az aláírás alapján hivatalosnak tűnik.
Azonnal felálltam.
Laura a konyhában ült.
Ránéztem.
– Laura.
Felkapta a fejét.
– Igen?
– Írtál alá valaha olyan dokumentumot, amelyben kezességet vállaltál Javier egyik üzleti tartozásáért?
Az arca elsápadt.
– Nem.
– Biztos?
– Anya, soha.
A kezemben lévő toll kiesett.
Ekkor már nem Javier kegyetlensége miatt éreztem félelmet.
Hanem valami sokkal rosszabb miatt.
Valaki talán Laura nevében írt alá.
És ha ez igaz volt…
akkor az a háromszázezer dolláros tartozás csak a történet kezdete volt.






