Sarah ujja még mindig azon az egyetlen aláíráson nyugodott.

– Nézze meg a nevet – suttogta.

Közelebb hajoltam. Először csak a saját nevemet láttam: Margaret Collins.

Aztán az alatta lévő sort.

Richard Collins.

És mellette egy harmadik név, amelytől megfagyott bennem a vér.

Sophia Bennett.

– Ki ez? – kérdeztem alig hallhatóan.

Sarah becsukta a dossziét.

– Nem az a kérdés, hogy ki Sophia. Hanem az, hogy miért szerepel a férje által aláírt dokumentumokon úgy, mintha már évek óta a családjuk része lenne.

A szívem vadul vert.

– Richard azt mondta, hogy a papírok csak az orvosi meghatalmazásról szólnak.

Sarah keserűen elmosolyodott.

– Hazudott.

A folyosóról ekkor léptek hallatszottak. Sarah azonnal visszanyomott a polcok közé, és becsukta a kis raktár ajtaját.

Sophia lépett ki Richard szobájából.

A kezében egy fekete mappa volt.

– Holnap reggelre mindennek készen kell lennie – mondta valakinek telefonon. – Margaret aláírása nélkül is megoldjuk, ha kell.

Megszorítottam a kezemben lévő USB-meghajtót.

Sarah a fülemhez hajolt.

– Ezen van minden, amit a férje el akart rejteni maga elől.

Amikor Sophia eltűnt a liftben, Sarah végre kinyitotta az ajtót.

– Ki maga valójában? – kérdeztem.

Néhány másodpercig csak nézett rám.

– Sarah Miller. Ápolónő. És két évvel ezelőtt ugyanebben a kórházban dolgoztam Richard első „baleseténél”.

Megdermedtem.

– Első baleseténél?

Bólintott.

– Akkor még nem tudtam, hogy maga lesz a következő áldozat.

Hazafelé menet egyetlen gondolat járt a fejemben.

Richard nem beteg volt. Richard játszotta a beteget.

Otthon azonnal bedugtam az USB-t a laptopomba.

Három mappa jelent meg.

BANK.

INGATLAN.

SOPHIA.

A harmadikat nyitottam meg először.

Fotók.

Richard és Sophia egy étteremben.

Richard és Sophia egy repülőtéren.

Richard és Sophia egy tengerparti ház előtt.

Majd egy fénykép, amelytől elakadt a lélegzetem.

Sophia terhes volt.

A kép dátuma három évvel korábbi volt.

Alatta egyetlen dokumentum:

DNS-VIZSGÁLAT – 99,98% EGYEZÉS.

Richard volt a gyermek apja.

De még ennél is rosszabb volt a következő fájl.

Egy házassági anyakönyvi kivonat.

Richard Collins.

Sophia Bennett.

A dátum két évvel azelőtt volt, hogy Richard feleségül vett engem.

A gyomrom összerándult.

– Ez lehetetlen…

Ekkor csörgött a telefonom.

Sarah volt az.

– Margaret, ne menjen vissza a kórházba.

– Miért?

Néhány másodpercig csend volt.

Aztán azt mondta:

– Mert Richard már tudja, hogy látta magukat.

A kezemből kiesett a telefon.

– Honnan tudná?

Sarah hangja elcsuklott.

– Mert nem én vagyok az egyetlen, aki figyeli magát.

A háttérben hirtelen ajtócsapódás hallatszott.

– Sarah?

Nem válaszolt.

– Sarah!

A vonal megszakadt.

Azonnal hívtam újra.

Semmi.

Ekkor valaki háromszor kopogott a bejárati ajtómon.

Lassan odamentem.

A biztonsági kamerán keresztül egy férfit láttam.

Richard ügyvédje állt odakint.

És a kezében egy dokumentumcsomagot tartott.

– Mrs. Collins – mondta a kamera felé –, a férje nevében jöttem. Alá kell írnia néhány sürgős papírt.

Lenéztem a laptopomra.

A képernyőn ott volt a dokumentum, amely mindent megváltoztatott.

Richard nem egyszerűen a vagyonomat akarta megszerezni.

Már három éve megtervezte, hogyan tüntet el engem az életéből.

És Sophia ebben nem szerető volt.

Hanem társa.

Felvettem a telefont, és felhívtam az egyetlen embert, akiben még bízhattam.

Az apám ügyvédjét.

– Mr. Harrison? – kérdeztem. – Szükségem van önre. Most.

A férfi hangja azonnal komollyá vált.

– Margaret, mi történt?

– Richard meg akar fosztani mindentől.

Csend.

– Biztos benne?

Ránéztem a képernyőre.

– Nem – feleltem. – Most már ő legyen biztos benne, hogy én mit fogok tenni.

Másnap reggel visszamentem a kórházba.

De ezúttal nem egy kétségbeesett feleségként.

Két ügyvéddel, egy magánnyomozóval és egy bíró által hitelesített sürgősségi végzéssel érkeztem.

Richard szobájának ajtaja előtt megálltam.

Sophia bent ült mellette.

Mindketten felnéztek.

Richard arcáról egy pillanat alatt eltűnt a beteg, gyenge férfi szerepe.

– Margaret…

Elmosolyodtam.

– Szervusz, Richard.

Sophia felállt.

– Mit keresel itt?

– Ugyanazt, amit három napja.

Közelebb léptem.

– Az igazságot.

Richard elsápadt.

Az ügyvédem letette az asztalra a dokumentumokat.

– Mr. Collins, a felesége ideiglenes vagyonvédelmi intézkedést kért. Az összes közös számlát és ingatlanügyletet felfüggesztettük.

Richard rám meredt.

– Ezt nem teheted meg.

– Dehogynem.

Aztán elővettem a bézs dossziét.

És elé tettem.

– Van azonban valami, amit még nem tudsz.

Richard tekintete a dossziéra esett.

– Sarah mindent átadott nekem.

Sophia arca elfehéredett.

Richard először nem tudott megszólalni.

Én pedig lassan kimondtam:

– Tudom a házasságotokat. Tudom a gyereket. Tudom a bankszámlákat. És tudom azt is, hogy a „baleseted” három nappal ezelőtt egyáltalán nem volt baleset.

Richard arca megfeszült.

– Margaret, hallgass meg…

– Nem.

Megráztam a fejem.

– Öt évig hallgattalak.

Majd az ügyvédemre néztem.

– Most ő fog hallgatni.

Az ajtó ekkor kinyílt.

Két rendőr lépett be.

Az egyikük Richardhoz fordult.

– Richard Collins?

Richard nem válaszolt.

– Letartóztatási parancsunk van csalás, hamisítás és biztosítási csalás gyanúja miatt.

Sophia hátrált egy lépést.

– Nem! Én semmit sem tettem!

A rendőr ránézett.

– Sophia Bennett?

A nő mozdulatlanná dermedt.

– Ön ellen is van elfogatóparancs.