– A babák szívverése rendben van – mondta. – De magának pihennie kell.
Becsuktam a szemem.
Aznap este még azt hittem, csak a házasságomat veszítettem el.
Másnap reggel azonban David megjelent a kórházi szobámban egy vastag aktával.
Letette az ágyam mellé.
– Lauren – mondta –, az élő közvetítés megmentette magát.
– Tudom.
– De van egy nagyobb probléma.
Ránéztem.
– Micsoda?
David kinyitotta az aktát.
Az első oldalon egy banki kimutatás volt.
A második oldalon egy szerződés.
A harmadikon pedig egy olyan dokumentum, amelyet soha életemben nem láttam.
David rám nézett.
– Valaki három évvel ezelőtt hozzáférést szerzett a nagyanyja örökségi alapjához.
Megfagyott bennem a vér.
– Ez lehetetlen.
– Én is ezt gondoltam.
Lapozott egyet.
A dokumentum alján ott állt az aláírásom.
Csakhogy én soha nem írtam alá.
David halkan folytatta:
– Lauren, valaki nem most kezdte el ellopni a pénzét.
– Hanem mikor?
David rám nézett.
– Még az esküvője előtt.
És ekkor megértettem.
A család nem azért akarta az ötvenezer dollárt.
Az csak az utolsó darab volt egy sokkal nagyobb tervben.
Ethan három éven át nem a pénzemért vett feleségül.
Hanem azért, mert tudta, hogy egyszer hozzáférhet az egész örökségemhez.
A kérdés már nem az volt, hogy miért akartak ötvenezer dollárt.
Hanem az:
mennyi pénzt loptak el tőlem valójában?






