– A babák szívverése rendben van – mondta. – De magának pihennie kell.

Becsuktam a szemem.

Aznap este még azt hittem, csak a házasságomat veszítettem el.

Másnap reggel azonban David megjelent a kórházi szobámban egy vastag aktával.

Letette az ágyam mellé.

– Lauren – mondta –, az élő közvetítés megmentette magát.

– Tudom.

– De van egy nagyobb probléma.

Ránéztem.

– Micsoda?

David kinyitotta az aktát.

Az első oldalon egy banki kimutatás volt.

A második oldalon egy szerződés.

A harmadikon pedig egy olyan dokumentum, amelyet soha életemben nem láttam.

David rám nézett.

– Valaki három évvel ezelőtt hozzáférést szerzett a nagyanyja örökségi alapjához.

Megfagyott bennem a vér.

– Ez lehetetlen.

– Én is ezt gondoltam.

Lapozott egyet.

A dokumentum alján ott állt az aláírásom.

Csakhogy én soha nem írtam alá.

David halkan folytatta:

– Lauren, valaki nem most kezdte el ellopni a pénzét.

– Hanem mikor?

David rám nézett.

– Még az esküvője előtt.

És ekkor megértettem.

A család nem azért akarta az ötvenezer dollárt.

Az csak az utolsó darab volt egy sokkal nagyobb tervben.

Ethan három éven át nem a pénzemért vett feleségül.

Hanem azért, mert tudta, hogy egyszer hozzáférhet az egész örökségemhez.

A kérdés már nem az volt, hogy miért akartak ötvenezer dollárt.

Hanem az:

mennyi pénzt loptak el tőlem valójában?