— Miért nem mondtad el hamarabb? — kérdezte rekedten.

Ránéztem.

— Mert ha szóltam volna, mindent eltüntettél volna.

— Szerettelek.

Keserűen elmosolyodtam.

— Én is.

Aztán levettem a jegygyűrűmet.

Nem dobtam el.

Nem adtam neki.

Csak letettem arra az asztalra, amelyen néhány perccel korábban a pezsgőspoharam állt.

— Ez az utolsó dolog, amit ma este elveszítesz.

Adrian rám nézett.

— És mi az?

— Az a nő, aki még hitt benned.

A teremben újra csend lett.

Aztán a főmérnök odalépett hozzám.

— Van még valami.

— Mi?

A képernyőn egy új mappa jelent meg.

„ADRIAN VALE — TITKOS SZERZŐDÉSEK.”

A mérnök rám nézett.

— Ezt nem én nyitottam meg.

Adrian arca teljesen megváltozott.

Én pedig először éreztem úgy azon az estén, hogy talán még nem láttuk a legnagyobb hazugságát.

A képernyőn lassan megjelent egy név.

FEDERAL ACQUISITION AGREEMENT.

Alatta egy összeg.

2,4 MILLIÁRD DOLLÁR.

És egy harmadik sor:

ALETHEIA ELADÁSA — 72 ÓRÁN BELÜL.

Csakhogy az eladó neve nem Adrian Vale volt.

Hanem egy olyan személyé, akinek a létezéséről Adrian soha nem beszélt nekem.

Serena Cole.

A nő, aki mellettem állt aznap este, hirtelen elsápadt.

És ekkor már ő nézett rám úgy, mintha én lennék a veszély.

Mert rájött.

Az egész este nem az volt, hogy én leleplezem őket.

Hanem az, hogy ők ketten egymást is elárulták.