— Miért nem mondtad el hamarabb? — kérdezte rekedten.
Ránéztem.
— Mert ha szóltam volna, mindent eltüntettél volna.
— Szerettelek.
Keserűen elmosolyodtam.
— Én is.
Aztán levettem a jegygyűrűmet.
Nem dobtam el.
Nem adtam neki.
Csak letettem arra az asztalra, amelyen néhány perccel korábban a pezsgőspoharam állt.
— Ez az utolsó dolog, amit ma este elveszítesz.
Adrian rám nézett.
— És mi az?
— Az a nő, aki még hitt benned.
A teremben újra csend lett.
Aztán a főmérnök odalépett hozzám.
— Van még valami.
— Mi?
A képernyőn egy új mappa jelent meg.
„ADRIAN VALE — TITKOS SZERZŐDÉSEK.”
A mérnök rám nézett.
— Ezt nem én nyitottam meg.
Adrian arca teljesen megváltozott.
Én pedig először éreztem úgy azon az estén, hogy talán még nem láttuk a legnagyobb hazugságát.
A képernyőn lassan megjelent egy név.
FEDERAL ACQUISITION AGREEMENT.
Alatta egy összeg.
2,4 MILLIÁRD DOLLÁR.
És egy harmadik sor:
ALETHEIA ELADÁSA — 72 ÓRÁN BELÜL.
Csakhogy az eladó neve nem Adrian Vale volt.
Hanem egy olyan személyé, akinek a létezéséről Adrian soha nem beszélt nekem.
Serena Cole.
A nő, aki mellettem állt aznap este, hirtelen elsápadt.
És ekkor már ő nézett rám úgy, mintha én lennék a veszély.
Mert rájött.
Az egész este nem az volt, hogy én leleplezem őket.
Hanem az, hogy ők ketten egymást is elárulták.






