A három gyermekem valószínűleg azt hitte, hogy egyedül vagyok, rémült vagyok, és könnyen irányítható.

Elővettem a telefonomat.

Az első üzenetet Danielnek küldtem.

„Megtaláltam a mappát.”

Néhány másodpercen belül megjelent, hogy elolvasta.

Aztán újabb üzenetet írtam:

„És most már tudom, miért hagytatok Willow Key-en.”

Ezúttal nem érkezett azonnali válasz.

Csak három kis pont jelent meg a képernyőn.

Majd eltűnt.

Újra megjelent.

Eltűnt.

Daniel nem tudta, mit írjon.

Elmosolyodtam.

Hatvan nyolc éves voltam.

Azt hitték, félreállítottak.

Valójában azon a napon, amikor magamra hagytak a szigeten, egyetlen dolgot adtak nekem, amire szükségem volt:

a bizonyítékot, amellyel végleg leleplezhettem őket.