A három gyermekem valószínűleg azt hitte, hogy egyedül vagyok, rémült vagyok, és könnyen irányítható.
Elővettem a telefonomat.
Az első üzenetet Danielnek küldtem.
„Megtaláltam a mappát.”
Néhány másodpercen belül megjelent, hogy elolvasta.
Aztán újabb üzenetet írtam:
„És most már tudom, miért hagytatok Willow Key-en.”
Ezúttal nem érkezett azonnali válasz.
Csak három kis pont jelent meg a képernyőn.
Majd eltűnt.
Újra megjelent.
Eltűnt.
Daniel nem tudta, mit írjon.
Elmosolyodtam.
Hatvan nyolc éves voltam.
Azt hitték, félreállítottak.
Valójában azon a napon, amikor magamra hagytak a szigeten, egyetlen dolgot adtak nekem, amire szükségem volt:
a bizonyítékot, amellyel végleg leleplezhettem őket.






