Odakint hideg volt.
Az utcai lámpák visszatükröződtek a nedves aszfalton.
Megálltam a járdán, és először öt év után úgy éreztem, hogy szabadon lélegzem.
A telefonom rezegni kezdett.
Egy ismeretlen szám.
Felvettem.
Egy nő hangját hallottam.
– Claire Whitmore?
– Igen.
Néhány másodpercig hallgatott.
Aztán azt mondta:
– Tudom, hogy azt hiszed, már mindent tudsz Danielről és Vivianről.
Megdermedtem.
– Ki maga?
– Valaki, aki dolgozott nekik.
– Mit akar?
A nő halkan válaszolt:
– Figyelmeztetni akarom.
– Mire?
Csend.
Aztán:
– A 2,7 millió dollár csak a kezdet.
A szívem kihagyott egy ütemet.
– Mit jelent ez?
A nő hangja még halkabb lett.
– Van egy másik számla. Egy offshore számla. És azon tizenhárommillió dollár van.
Megszorítottam a telefonomat.
– Kié?
A nő nem válaszolt azonnal.
Majd kimondta azt a nevet, amelytől a vér is megfagyott bennem.
– Az öné.
A vonal megszakadt.
Ott álltam egyedül a sötét utcán.
És akkor rájöttem valamire.
Daniel és Vivian nem egyszerűen el akartak lopni tőlem valamit.
Valaki évekkel korábban már a nevemre épített egy egész titkos vagyont.
És ha igaz volt, amit az ismeretlen nő mondott…
akkor a férjem és az anyósa talán nem is az igazi főszereplői voltak ennek a történetnek.
Csak két ember, akik túl sokáig azt hitték, hogy ők irányítják a játékot.






