Odakint hideg volt.

Az utcai lámpák visszatükröződtek a nedves aszfalton.

Megálltam a járdán, és először öt év után úgy éreztem, hogy szabadon lélegzem.

A telefonom rezegni kezdett.

Egy ismeretlen szám.

Felvettem.

Egy nő hangját hallottam.

– Claire Whitmore?

– Igen.

Néhány másodpercig hallgatott.

Aztán azt mondta:

– Tudom, hogy azt hiszed, már mindent tudsz Danielről és Vivianről.

Megdermedtem.

– Ki maga?

– Valaki, aki dolgozott nekik.

– Mit akar?

A nő halkan válaszolt:

– Figyelmeztetni akarom.

– Mire?

Csend.

Aztán:

– A 2,7 millió dollár csak a kezdet.

A szívem kihagyott egy ütemet.

– Mit jelent ez?

A nő hangja még halkabb lett.

– Van egy másik számla. Egy offshore számla. És azon tizenhárommillió dollár van.

Megszorítottam a telefonomat.

– Kié?

A nő nem válaszolt azonnal.

Majd kimondta azt a nevet, amelytől a vér is megfagyott bennem.

– Az öné.

A vonal megszakadt.

Ott álltam egyedül a sötét utcán.

És akkor rájöttem valamire.

Daniel és Vivian nem egyszerűen el akartak lopni tőlem valamit.

Valaki évekkel korábban már a nevemre épített egy egész titkos vagyont.

És ha igaz volt, amit az ismeretlen nő mondott…

akkor a férjem és az anyósa talán nem is az igazi főszereplői voltak ennek a történetnek.

Csak két ember, akik túl sokáig azt hitték, hogy ők irányítják a játékot.