— Hogy ha engem eltávolítanak, azzal nem szabadulnak meg tőlem.
Richard nem értette.
Én azonban már igen.
A záradék nem egy egyszerű munkaszerződés volt.
Hanem egy vészfék.
És valaki most szándékosan meghúzta.
Csakhogy nem tudta, hogy a fék nem a vállalatot állítja meg.
Hanem azt, aki át akarta venni az irányítást.
Richard lassan leült.
— Mit fog tenni?
A régi dokumentumokra néztem.
Tizenöt év.
Tizenöt évnyi figyelmeztetés.
Tizenöt évnyi figyelmen kívül hagyás.
És egyetlen reggel alatt minden összeomlott.
— Először — mondtam — visszaállítjuk a rendszert.
— És utána?
Becsuktam a laptopot.
— Utána mindenki megtudja, ki építette valójában ezt a céget.
Richard rám nézett.
— És Martin?
Elmosolyodtam.
Most először aznap.
— Ő lesz az első, aki megtudja.
De még mielőtt elindultunk volna, a laptop képernyője magától felvillant.
Egy új fájl jelent meg.
PROJECT ORIGIN — FINAL AGREEMENT
A fájl dátuma:
2011. augusztus 13.
A születési dátumom.
A nevem alatt pedig egy mondat állt:
„Ha ezt a dokumentumot valaha aktiválják, az alapító nem az, akinek a vállalat története szerint lennie kellene.”
Megdermedtem.
Richard rám nézett.
— Mit jelent ez?
Nem tudtam válaszolni.
Mert ekkor megjelent a következő sor.
„A valódi alapító személyazonosságát tizenöt évig titokban kell tartani.”
Aztán a képernyő elsötétült.
És ekkor már tudtam:
Martin Cole nem azért próbált eltávolítani engem a cégtől, mert túl öregnek vagyok számított a rendszerhez.
Azért tett így, mert megtalálta ugyanazt a titkot, amelyet én tizenöt éve eltemettem.
És most már nem a vállalat túléléséért harcoltunk.
Hanem azért, hogy kiderüljön az igazság.
Ki alapította valójában a céget?






