— Hogy ha engem eltávolítanak, azzal nem szabadulnak meg tőlem.

Richard nem értette.

Én azonban már igen.

A záradék nem egy egyszerű munkaszerződés volt.

Hanem egy vészfék.

És valaki most szándékosan meghúzta.

Csakhogy nem tudta, hogy a fék nem a vállalatot állítja meg.

Hanem azt, aki át akarta venni az irányítást.

Richard lassan leült.

— Mit fog tenni?

A régi dokumentumokra néztem.

Tizenöt év.

Tizenöt évnyi figyelmeztetés.

Tizenöt évnyi figyelmen kívül hagyás.

És egyetlen reggel alatt minden összeomlott.

— Először — mondtam — visszaállítjuk a rendszert.

— És utána?

Becsuktam a laptopot.

— Utána mindenki megtudja, ki építette valójában ezt a céget.

Richard rám nézett.

— És Martin?

Elmosolyodtam.

Most először aznap.

— Ő lesz az első, aki megtudja.

De még mielőtt elindultunk volna, a laptop képernyője magától felvillant.

Egy új fájl jelent meg.

PROJECT ORIGIN — FINAL AGREEMENT

A fájl dátuma:

2011. augusztus 13.

A születési dátumom.

A nevem alatt pedig egy mondat állt:

„Ha ezt a dokumentumot valaha aktiválják, az alapító nem az, akinek a vállalat története szerint lennie kellene.”

Megdermedtem.

Richard rám nézett.

— Mit jelent ez?

Nem tudtam válaszolni.

Mert ekkor megjelent a következő sor.

„A valódi alapító személyazonosságát tizenöt évig titokban kell tartani.”

Aztán a képernyő elsötétült.

És ekkor már tudtam:

Martin Cole nem azért próbált eltávolítani engem a cégtől, mert túl öregnek vagyok számított a rendszerhez.

Azért tett így, mert megtalálta ugyanazt a titkot, amelyet én tizenöt éve eltemettem.

És most már nem a vállalat túléléséért harcoltunk.

Hanem azért, hogy kiderüljön az igazság.

Ki alapította valójában a céget?