Ránéztem.

– Csak azt akarom, amit nélküled is felépítettem.

– És mi lesz a filmmel?

– Az én döntésem lesz.

Daniel hangja elcsuklott.

– Tönkreteszel.

Megráztam a fejem.

– Nem, Daniel.

Az ajtó felé fordultam.

– Csak abbahagyom, hogy megmentselek.


Három hónappal később a világ már egészen másképp beszélt rólunk.

A film hatalmas siker lett.

Csakhogy Daniel neve mellett most már egy másik név is szerepelt.

Emily Carter – Executive Producer and Majority Rights Holder.

A családom befektetési cége pedig újra felkarolt több olyan rendezőt, akiket a nagy stúdiók korábban elutasítottak.

Daniel?

Elvesztette az ügynökét.

Elvesztette Olivia bizalmát.

És végül elvesztette a filmet is.

De én nem akartam, hogy az élete teljesen összeomoljon.

A bíróságon még egy utolsó dolgot kértem.

Nem pénzt.

Nem büntetést.

Hanem azt, hogy Daniel kapjon lehetőséget a rendezésre, amennyiben elfogadja a szerződés minden feltételét.

Az ügyvédem döbbenten kérdezte:

– Miért segít neki még mindig?

Én csak annyit mondtam:

– Mert én nem akarok olyan emberré válni, mint ő.

Aznap este, amikor kiléptem a tárgyalóteremből, Daniel utánam jött.

– Emily.

Megálltam.

– Köszönöm.

Ránéztem.

– Ne köszönd meg.

– Akkor mit tegyek?

Egy pillanatig hallgattam.

– Tanulj meg úgy nyerni, hogy közben ne kelljen valakit eltaposnod.

Aztán otthagytam.

Néhány hónappal később pedig újra megjelentem Cannes-ban.

Nem Daniel feleségeként.

Nem valakinek az árnyékaként.

Hanem saját jogon.

A vörös szőnyegen rengeteg kamera várt.

Egy újságíró felém kiáltott:

– Emily! Igaz, hogy ez az új film teljes egészében az ön befektetése?

Elmosolyodtam.

– Igen.

– És Daniel?

Egy pillanatra elgondolkodtam.

– Ő rendezte.

A riporter meglepetten nézett rám.

– Akkor újra együtt dolgoznak?

Elmosolyodtam.

– Nem.

Majd a kamerák felé fordultam.

– Csak most már mindketten tudjuk, hol vannak a határok.

És miközben a vakuk újra felvillantak, megértettem valamit.

Tizenkét évvel korábban azért álltam mellette, mert hittem benne.

Most pedig azért álltam egyedül, mert végre hittem magamban.