– Mert rájött, hogy nem a nő volt az, akit egy dollárért vett meg.

Szünetet tartott.

– Hanem a kulcsot.

A férfi Caleb felé lépett.

– És azt a kulcsot nem azért akarja vissza, mert egy láda pénzt nyit.

Lily becsukta a szemét.

Caleb megszorította a fegyverét.

– Akkor mit nyit?

Lily kinyitotta a szemét.

– A bányát.

– Milyen bányát?

– Azt, amelyben John Mercer meghalt.

Kint újabb lövések dördültek.

A férfi elmosolyodott.

– Holnap reggelre Caleb Mercer is halott lesz.

Lily ekkor halkan megszólalt:

– Nem, ha előbb megtaláljuk Johnt.

Caleb döbbenten nézett rá.

– John meghalt.

Lily megrázta a fejét.

– Nem.

A nő a kulcsra mutatott.

– John életben van.

És ekkor odakintről egy ismerős férfihang hallatszott.

– Caleb!

Caleb megdermedt.

Mert ezt a hangot utoljára hét évvel korábban hallotta.

A bátyja hangját.

John Mercer hangját.

A DOLLÁROS NŐ TITKA

Caleb megmerevedett.

A nő még mindig a csuklóját szorította, mintha attól félt volna, hogy ha elengedi, a férfi azonnal letépi róla a zsákot.

– Honnan tudod a nevemet? – kérdezte Caleb halkan.

A nő nem válaszolt.

Csak Silas Crowe felé nézett.

Az aukciós ember már nem nevetett. A tekintete megváltozott. Az előbbi gúnyos mosoly eltűnt az arcáról, és helyét valami sokkal sötétebb vette át.

– Caleb Mercer – mondta Crowe. – Nem gondoltam volna, hogy éppen te viszed el.

Caleb megfordult.

– Mit jelent ez?

Crowe vállat vont.

– Semmit. Csak szerencsés vásárlás.

A nő hirtelen megrántotta Caleb karját.

– Menjünk.

A hangja remegett.

Caleb felültette a kancára, aztán maga is nyeregbe szállt. Nem kérdezett többet. Érezte, hogy valami nincs rendben.

Amikor elhagyták Red Bluffot, a nő végre megszólalt.

– Nem azért tudom a neved, mert ismerlek.

Caleb ránézett.

– Akkor?

– Mert hallottam rólad.

– Hol?

A nő sokáig hallgatott.

– Idaho-ban.

Caleb keze megfeszült a kantáron.

– Mit tudsz rólam?

– Azt, hogy egyszer megmentettél egy férfit egy bányából. Azt, hogy nem fogadtál el érte pénzt. És azt is, hogy volt egy bátyád.

Caleb elsápadt.

– Ne beszélj a bátyámról.

– John Mercer.

Caleb hirtelen megállította a lovat.

A nő előrebukott, de Caleb elkapta.

– Ki vagy te?

A nő lehajtotta a fejét.

– A nevem Lily.

– Lily mi?

Csend.

– Lily Hart.

Caleb sokáig nézte a zsákot, amely mögött a nő rejtőzött.

– És mit keres egy Lily Hart Montana Territory egyik poros aukcióján, egy dollárért eladva?

– Nem engem akartak eladni.

– Hanem?

A nő lassan felemelte a fejét.

– A hallgatásomat.


Aznap este Caleb kunyhójában csak egyetlen lámpa égett.

Lily a kandalló mellett ült. Caleb vizet melegített, hogy kimossa a csuklóján lévő sebeket.

Amikor a férfi óvatosan megérintette a kötést, Lily összerezzent.

– Nem fog fájni – mondta Caleb.

– Mindenki ezt mondja.

Caleb keze megállt.

– Én nem vagyok mindenki.

A nő először nézett rá hosszabban.

– Tudom.

Caleb levette a bőrkesztyűjét.

A jobb kezén három régi heg futott végig.

Lily tekintete azonnal odatapadt.

– Ezt Idaho-ban szerezted?

Caleb bólintott.

– A bányarobbanásnál.

Lily szeme megtelt könnyel.

– Akkor igaz.

– Mi?

– Te vagy az.

Caleb nem értette.

– Ki vagyok?

Lily felállt, és remegő kézzel a nyakához nyúlt. Lassan kibontotta a zsákot.

A zsák lecsúszott az arcáról.

Caleb elfelejtett lélegezni.

A nő arca gyönyörű volt, de nem ez döbbentette meg.

A bal arca alatt egy apró, félhold alakú heg húzódott.

Caleb ismerte azt a heget.

John régi naplójában látta.

– Te… – suttogta. – Te voltál John mellett azon az éjszakán.

Lily bólintott.

– Igen.

Caleb hátralépett.

– Azt mondták, a bátyám egyedül halt meg.

– Hazudtak.

A tűz pattogott.

A kunyhóban olyan csend lett, hogy Caleb hallotta a saját szívverését.

– Mit tudsz Johnról?

Lily a zsebébe nyúlt, és elővett egy összehajtogatott, régi papírt.

– Ezt neked hagyta.

Caleb átvette.

A papíron egyetlen mondat állt.

„Caleb, ha ezt elolvassa, már túl késő. Ne bízz Silas Crowe-ban.”

Caleb lassan felemelte a tekintetét.

– Miért árult el engem?

Lily szeme megtört.

– Mert John rájött, hogy Crowe nem egyszerű aukciós ember.

– Hanem?

– Ő szervezi az egész hálózatot.

Caleb ökölbe szorította a kezét.

– Milyen hálózatot?

Lily hangja alig volt hallható.

– Embereket lopnak el. Nőket, gyerekeket, bevándorlókat, szegény családokat. Hamis adósságokat írnak a nevükre, aztán eladják őket munkásként vagy szolgálóként. Aki ellenkezik, azt eltüntetik.

Caleb a papírt nézte.

– És te miért vagy még életben?

Lily elmosolyodott, de a mosolyában nem volt öröm.

– Mert nálam van valami, amit Crowe nagyon akar.

– Mi?

Lily egy apró ezüstkulcsot húzott elő a ruhája alól.

– A bizonyíték.


Éjfél után három lovas jelent meg Caleb birtokának szélén.

Lily azonnal felismerte őket.

– Jönnek.

Caleb az ablakhoz lépett.

– Hányan?

– Három.

– Fegyver?

– Igen.

Caleb felkapta a puskáját.

– Maradj itt.

– Nem.

– Lily.

– Nem maradok. Ha elkapnak, mindketten meghalunk.

Caleb ránézett.