Brenda pedig hirtelen olyan arcot vágott, mintha már tudná, miről van szó.

Caroline ezt észrevette.

– Anya?

Brenda nem válaszolt.

Warren lassan kimondta:

– Az a cég, amelyhez Brittany új férje, Terrence, most készül csatlakozni, több mint egymillió dollárnyi vagyont mozgatott át egy alapítványon keresztül.

Terrence megmerevedett.

– Én erről semmit sem tudok.

– Tudom.

Warren Caroline-ra nézett.

– De az alapítvány kuratóriumában van egy név.

Caroline arca elsápadt.

– Melyik?

Warren megfordította a dokumentumot.

Caroline lenézett.

A név ott állt a papíron.

Brenda Bennett.

Brittany hátralépett.

– Anya?

Brenda remegő hangon válaszolt:

– Ez nem az, aminek látszik.

Caroline lassan felemelte a tekintetét.

És ekkor megértette.

A fehér kötény.

A konyha.

A megalázás.

Az egész este.

Nem azért akarták elrejteni őt a vendégek elől, mert szégyellték.

Hanem mert féltek attól, hogy ő lesz az egyetlen ember a teremben, aki felismeri, mit rejtegetnek.

Caroline visszanézett Warrenre.

– Mióta tudja?

– Tegnap óta.

– És miért nem szólt korábban?

Warren tekintete a dokumentumra esett.

– Mert meg akartam tudni, hogy maga ismeri-e ezt a nevet.

Caroline lassan becsukta a szemét.

Amikor újra kinyitotta, már nem a sértett nő állt előttük.

Hanem az a Caroline Bennett, akit Warren két éve látott a tárgyalóteremben.

Hideg.

Pontos.

Megállíthatatlan.

– Rendben – mondta.

Brenda nyelt egyet.

– Mit jelent az, hogy rendben?

Caroline a táskájába tette a dokumentum másolatát.

– Azt, hogy most már én is szeretnék néhány kérdésre választ kapni.

Aztán a terem végén álló vendégekre nézett.

– És ezúttal senki sem fogja megmondani, hogy maradjak csendben.

Tegyek egyértelműbbé jogi részleteketFejtsem ki Brenda valódi szerepét