A főnök elővette a fekete mappát, és újabb fényképeket tett elém.

Az elsőn a szüleim álltak egy régi kikötőben.

A másodikon egy fiatal férfi szerepelt, akit még soha nem láttam.

A harmadikon pedig én voltam.

Újszülöttként.

A kép hátoldalán egyetlen dátum állt.

  1. augusztus 13.

Alatta kézzel írt mondat:

„Az egyik lány marad. A másikat el kell rejteni.”

Felnéztem.

— Miért?

A főnök nem válaszolt azonnal.

Aztán nagyon halkan azt mondta:

— Mert az egyikőtök örökölte az apátok titkát.

Daniel ekkor hátralépett.

— És már tudom, melyikőtök.

Minden tekintet rám szegeződött.

Daniel a mellkasomra mutatott.

— Te.

Abban a pillanatban a raktár egész épületében megszólalt a riasztó.

Fegyverropogás hallatszott odalentről.

A maffiafőnök azonnal megragadta a karomat.

— Mellettem maradsz.

— Mi történik?

— Az embereim harcolnak valakikkel.

— Kikkel?

A férfi rám nézett.

— Azokkal, akik tudják, hogy még életben vagy.

És ekkor a telefonomból, amelyet a férfiak órákkal korábban elvettek tőlem, csengőhang hallatszott.

Mindannyian odafordultunk.

Az egyik őr felvette.

A kijelzőn egyetlen név jelent meg:

ELENA.

A hívás automatikusan kihangosodott.

A nő hangja betöltötte a szobát.

— Maya, ha ezt hallod, ne bízz senkiben.

Rövid csend következett.

— Még benne sem.

A főnök rám nézett.

Elena pedig kimondta az utolsó mondatot:

— Mert ő ölte meg az apánkat.

A történet tartalma szórakoztatási célokat szolgál.