A főnök elővette a fekete mappát, és újabb fényképeket tett elém.
Az elsőn a szüleim álltak egy régi kikötőben.
A másodikon egy fiatal férfi szerepelt, akit még soha nem láttam.
A harmadikon pedig én voltam.
Újszülöttként.
A kép hátoldalán egyetlen dátum állt.
- augusztus 13.
Alatta kézzel írt mondat:
„Az egyik lány marad. A másikat el kell rejteni.”
Felnéztem.
— Miért?
A főnök nem válaszolt azonnal.
Aztán nagyon halkan azt mondta:
— Mert az egyikőtök örökölte az apátok titkát.
Daniel ekkor hátralépett.
— És már tudom, melyikőtök.
Minden tekintet rám szegeződött.
Daniel a mellkasomra mutatott.
— Te.
Abban a pillanatban a raktár egész épületében megszólalt a riasztó.
Fegyverropogás hallatszott odalentről.
A maffiafőnök azonnal megragadta a karomat.
— Mellettem maradsz.
— Mi történik?
— Az embereim harcolnak valakikkel.
— Kikkel?
A férfi rám nézett.
— Azokkal, akik tudják, hogy még életben vagy.
És ekkor a telefonomból, amelyet a férfiak órákkal korábban elvettek tőlem, csengőhang hallatszott.
Mindannyian odafordultunk.
Az egyik őr felvette.
A kijelzőn egyetlen név jelent meg:
ELENA.
A hívás automatikusan kihangosodott.
A nő hangja betöltötte a szobát.
— Maya, ha ezt hallod, ne bízz senkiben.
Rövid csend következett.
— Még benne sem.
A főnök rám nézett.
Elena pedig kimondta az utolsó mondatot:
— Mert ő ölte meg az apánkat.
A történet tartalma szórakoztatási célokat szolgál.






