A bennük hitelkártya-kivonatok voltak, amelyek szerint több mint 270 000 pesóval tartozott. A díjak között drága éttermek, szállodák, ékszerek és dizánterv kiegészítők is szerepeltek.

Sergio gazdag emberként mutatta be magát, miközben olyan adósságokat halmozott, amiket nem engedhetett meg magának.

Ezek alatt a nyilatkozatok alatt egy sárga boríték helyezkedett el, amelyen egy biztosítótársaság logója szerepelt.

Apám neve volt nyomtatva az elején.

Öt évvel korábban apa egy nehéz betegség következtében meghalt. Elárasztott a gyász, és Sergio önként vállalta, hogy intézze a biztosítási papírmunkát és a kapcsolódó pénzügyi megállapodásokat.

Később elmondta, hogy a kötvény nagyon keveset fizetett, és szinte minden az orvosi és temetési költségekre került.

Én hittem neki, anélkül, hogy megkérdőjeleztem volna a részleteket.

De a kezemben lévő dokumentumok más történetet meséltek.

A biztosító 1 200 000 pesót fizetett be az én janomra.

További kimutatások utaltak egy számlapról a nevemre, amelyet Sergio segített kezelni apa halála utáni hónapokban.

Ennek a pénznek egy része Sergióhoz kapcsolódó számlákra került.

Más áthelyezések közvetlenül az anyjához, Ofeliához vezettek.

Azonnal eszembe jutott a drága felújítás, amit apám halála után végzett a zapopani házában.

Sergio abban az évben vásárolt egy autót is, azt állítva, hogy bőkezű munkabónuszt kapott.

A kezem remegni kezdett, miközben minden dokumentumot lefotóztam.

Nem csupán egy hűtlen férj árult el. Úgy tűnt, valaki kihasználta a gyászomat, hogy elterelje apám által hagyott pénzt.

Felhívtam Patriciát, és kértem, hogy azonnal lássam.

Két órával később az irodájában vizsgálta a vallomásakat.

“Ezeket a tranzakciókat a bank eredeti nyilvántartásaival kell ellenőrizni,” magyarázta. “Ha az áthelyezéseket nem engedélyezték, komoly pénzügyi visszaéléssel nézhetünk szembe.”