Közben Sofia csendben állt apja kabátja alatt, könnyei még mindig folytak a szeméből.
Alexander visszafordult felé.
És először évek óta…
Hangja ismét gyengéd lett.
“Gyere fel, drágám.”
Sofia idegesen nézett rá.
A milliárdos óvatosan kinyújtotta a kezét.
“Soha többé nem súrolod ezeket a padlókat.”
A kislány remegő másodpercekig bámulta a kezét.
Aztán végül…
Megfogta a kezét.
És a csendes kastély világító kristálycsillárjai alatt…
A milliárdos apa végre megértette élete legfájdalmasabb igazságát:
A siker semmit sem ér, ha cserbenhagyja azt, akinek a legnagyobb szüksége volt rá.






