Közben Sofia csendben állt apja kabátja alatt, könnyei még mindig folytak a szeméből.

Alexander visszafordult felé.

És először évek óta…

Hangja ismét gyengéd lett.

“Gyere fel, drágám.”

Sofia idegesen nézett rá.

A milliárdos óvatosan kinyújtotta a kezét.

“Soha többé nem súrolod ezeket a padlókat.”

A kislány remegő másodpercekig bámulta a kezét.

Aztán végül…

Megfogta a kezét.

És a csendes kastély világító kristálycsillárjai alatt…
A milliárdos apa végre megértette élete legfájdalmasabb igazságát:

A siker semmit sem ér, ha cserbenhagyja azt, akinek a legnagyobb szüksége volt rá.