A nő a folyosó közepén megállt.

Navykék kosztümöt viselt, kezében pedig egy vastag, bélyegzővel ellátott iratot tartott.

Marion Whitaker volt az.

Az ügyvédem.

Cade arca egyetlen pillanat alatt megváltozott.

– Marion? – kérdezte hitetlenkedve.

Savannah ösztönösen a nyakláncához kapott.

Marion nem válaszolt neki. Egyenesen az oltárhoz sétált, majd megállt Cade előtt.

– Cade Beaumont – mondta nyugodt hangon –, Savannah Price, Patricia Beaumont. Ez a dokumentum a Charleston megyei bíróság sürgősségi végzése.

A templomban olyan csend lett, hogy hallani lehetett a gyertyák halk sercegését.

Cade előrelépett.

– Ez valami vicc?

– Nem. És ha most megpróbálja folytatni az esküvőt, annak jogi következményei lesznek.

Savannah arca elsápadt.

– Miért? – kérdezte remegő hangon.

Marion végre ránézett.

– Mert a nyakában lévő gyöngysor a bírósági iratok szerint az ügyfelem, Eleanor Beaumont személyes tulajdona. A tárgyat eltulajdonították, és jelenleg bizonyítékként lefoglalt vagyonnak minősül.

Savannah hátralépett.

– Nem loptam el!

– Ezt nem is állítottam – felelte Marion. – Azt mondtam, hogy viseli.

A templomban valaki halkan felszisszent.

Patricia azonnal felállt.

– Ez abszurd! Ezeket a gyöngyöket Cade adta Savannah-nak.

Marion ránézett.

– Akkor remek. Ezt a bíróságon is elmondhatja.

Patricia elhallgatott.

Cade rám nézett.

Most először láttam rajta valódi félelmet.

Nem a válás miatt.

Nem a pénz miatt.

Hanem azért, mert rájött, hogy nem egy sértett exfeleséggel áll szemben.

Hanem egy olyan nővel, aki hónapok óta összegyűjtötte a bizonyítékokat.

Marion felemelte az iratot.

– A végzés értelmében a gyöngysort azonnal át kell adni a bíróság által kijelölt tisztviselőnek.

Savannah szinte védelmezően megérintette a nyakát.

– De ez az én esküvőm!

– Nem – mondtam először hangosan. – Ez az én anyám gyöngysora.

Mindenki felém fordult.

Felálltam.

A fekete ruhám egyszerű volt a menyasszony csillogó fehér csipkéjéhez képest. De azon a pillanaton egyikünk sem tűnt győztesebbnek a másiknál.

– Anyám halála előtt a kezembe adta ezt a gyöngysort – folytattam. – Cade később ellopta a széfből, miközben én kórházban voltam. Savannah pedig ma büszkén viselte.

Cade összeszorította az állkapcsát.

– Eleanor, elég.

– Nem – mondtam. – Neked volt elég időd hazudni.

Marion elővett egy újabb mappát.

– És van még valami.

Cade tekintete azonnal az iratokra szegeződött.

– Az ügyfelem nemcsak a gyöngysor visszaszolgáltatását kéri. A válási perhez kapcsolódó pénzügyi vizsgálat során több, korábban eltitkolt tranzakciót is találtunk.

Patricia felháborodva felnevetett.

– Milyen tranzakciókról beszél?

Marion kinyitotta a mappát.

– Beaumont Holdings számlájáról több mint négyszázezer dollárt utaltak Savannah Price személyes költségeire.

Savannah hátralépett.

– Nem tudtam, honnan jött a pénz.

– Érdekes – felelte Marion. – Mert a számlákon szereplő kedvezményezett neve mellett az ön aláírása szerepel.

Cade azonnal közbevágott.

– Ez félreértés.

– Akkor ezt is tisztázhatja a bíró előtt.

Marion becsukta a mappát.

– És még nem beszéltünk a terhessége alatti kórházi költségekről, az ügyfelem fiának eltartásáról vagy arról a bankszámláról, amelyet Cade Beaumont az ügyfelem tudta nélkül nyitott.

Cade arca megfeszült.

Én pedig tudtam, hogy elérkezett az a pillanat, amelyre hónapok óta vártam.

Nem bosszút akartam.

Igazságot akartam.

A kettő között óriási különbség van.

A papok, vendégek és üzletemberek között halk suttogás indult.

A Beaumont család számára ez az esküvő a társadalmi győzelemről szólt.

Most pedig mindenki előtt egy pénzügyi botrány közepén álltak.

Savannah könnyei végre megjelentek.

– Cade… azt mondtad, hogy minden rendben van.

Cade nem válaszolt.

– Azt mondtad, Eleanor csak bosszút akar állni rajtunk.

Most rám nézett.

– Mit tettél?

Elmosolyodtam.

– Semmit.

Egy pillanatra megálltam.

– Te tetted ezt saját magaddal.

Ekkor Marion telefonja megcsörrent.

Felvette.

Hallgatott néhány másodpercig.

Aztán rám nézett.

– Eleanor, a bíró aláírta a második végzést is.

– Miről szól?

Marion tekintete Cade-re siklott.

– A Beaumont Holdings ideiglenes vagyonbefagyasztásáról.

Cade elsápadt.

Patricia odalépett hozzá.

– Mit jelent ez?

Marion halkan válaszolt:

– Azt jelenti, hogy Cade Beaumont nem férhet hozzá a vállalat bizonyos számláihoz, amíg a vizsgálat le nem zárul.

A templomban néma csend lett.

Cade rám nézett.

– Ezt nem teheted velem.

– Nem én tettem.

Megérintettem a fekete táskám szélét.

– A bizonyítékok tették.

És ekkor egy újabb hang szólalt meg a templom hátsó részéből.

– Eleanor!

Megfordultam.

Egy férfi állt az ajtóban.

A kezében egy barna borítékot tartott.

Ő volt a Beaumont család egykori könyvelője, Daniel Harris.

Cade megdermedt.

– Te mit keresel itt?

Daniel rám nézett.

– Még egy dolgot elfelejtettél elmondani neki, Cade.

Aztán felém nyújtotta a borítékot.

– Ezt az édesanyja halála előtt egy héttel küldte el nekem.

Kivettem a borítékot.

A nevem szerepelt rajta.

De amikor megláttam az aláírást, megállt bennem a levegő.

Anyámé volt.

És az első mondat ez volt:

„Eleanor, ha ezt olvasod, akkor Cade már megtette azt, amitől a legjobban féltem.”

A templomban mindenki elhallgatott.

Cade arca pedig teljesen elvesztette a színét.

Tisztázd a jogi jelenet időzítésétErősítsd meg Eleanor előkészített tervét