A lányomat nem azért próbálták elhallgattatni, mert elesett.

Nem is azért, mert „instabil” volt.

Hanem azért, mert valamit megtudott.

És valaki hat évvel ezelőtt már megpróbálta eltüntetni ugyanezt a titkot.

Most pedig Emily véletlenül ugyanarra a nyomra lépett.

A különbség az volt, hogy ezúttal a család nem egy védtelen nőt talált.

Hanem engem.

És én nem azért érkeztem meg a kórházba, hogy hazavigyem a lányomat.

Hanem azért, hogy az egész Whitmore-rendszert darabokra szedjem.

Aznap este a nyomozók beléptek a Whitmore-házba.

Tizenöt perccel később Elena telefonja megcsörrent.

A hangja megváltozott.

– Ruth…

– Mit találtak?

Néhány másodpercig hallgatott.

– Egy rejtett szobát.

Megszorítottam Emily kezét.

– Mi van benne?

Elena lehunyta a szemét.

– Több tucat telefon.

– És?

– Mindegyiken ugyanaz a női hang.

Rachel Turner hangja.

És az utolsó fájl dátuma…

két nappal ezelőtti volt.

Emily elsápadt.

– De Rachel hat éve eltűnt…

Elena lassan rám nézett.

– Pontosan.

A folyosó végén ekkor megjelent egy rendőr.

A kezében egy újabb bizonyítékos tasak volt.

– Colonel Garcia?

– Igen.

– Ezt magának hagyták.

A tasakban egyetlen kézzel írt mondat állt:

„Ruth, ha ezt olvasod, akkor Emily már nem az egyetlen lány, akit megpróbáltak megmenteni.”