– Egy férfi, akit Brandon egyik üzleti partnere bérelt fel.
Felnéztem rá.
– Mit mondasz?
Az ügyvéd közelebb hajolt.
– Nicole, szerintem nem az volt a terv, hogy te meghalj.
Megállt.
– Az volt a terv, hogy legalább néhány napig kórházban maradj.
A hideg végigfutott a hátamon.
– Miért?
Dr. Harris újabb dokumentumot vett elő.
– Mert amíg te kórházban vagy, Brandon hozzáférhetett bizonyos pénzügyi és jogi dokumentumokhoz. És ha a baleset után úgy tűnt volna, hogy súlyosabb az állapotod…
Nem fejezte be.
Nem kellett.
Most már tudtam.
A baleset talán nem azért történt, hogy megöljenek.
Hanem azért, hogy eltűnjek.
Hogy ne kérdezzek.
Hogy ne ellenőrizzek.
Hogy Brandon időt nyerjen.
Dr. Harris rám nézett.
– Van még valami, Nicole.
– Mi?
– Az életbiztosítás, amiről beszéltél…
Bólintottam.
– Nem te kötötted.
– Tessék?
– Brandon kötötte meg három hónappal ezelőtt.
A szoba elnémult.
Három hónappal ezelőtt.
Pontosan akkor, amikor Brandon először kezdett furcsán viselkedni.
Pontosan akkor, amikor azt mondta nekem, hogy „ha valaha történne veled valami, én teljesen összetörnék”.
Akkor még romantikusnak gondoltam.
Most már egészen másképp hangzott.
Dr. Harris bezárta a mappát.
– Ha készen állsz, megmutatom az utolsó dokumentumot.
– Mi az?
Az ügyvéd rám nézett.
– Brandon aláírása.
– Min?
– Egy szerződésen.
– Milyen szerződésen?
Dr. Harris lassan kimondta:
– Egy olyan szerződésen, amely szerint ha veled valami történik, a lakás, a megtakarításaid és a biztosítási pénz egyetlen emberhez kerül.
– Kihez?
Az ügyvéd rám nézett.
– Jessicához.
A kezem ökölbe szorult.
De ezúttal nem sírtam.
Csak felálltam.
– Akkor most már tudom, mit kell tennem.
Aznap délután visszamentem a lakásba.
Brandon és Jessica még ott voltak.
Brandon rám nézett, és rögtön tudta.
– Mit csináltál?
A kezemben tartottam a fekete mappát.
– Csak hazajöttem.
– Nicole…
– Nem.
Megálltam előtte.
– Most te fogsz engem végighallgatni.
Letettem elé a dokumentumokat.
Az arcából lassan eltűnt minden szín.
Jessica kezébe vette az első lapot.
Néhány másodperc múlva elengedte.
– Brandon…
– Fogd be – sziszegte.
Ránéztem.
– Nem. Most már egyikőtök sem fog elhallgattatni.
Elővettem a telefonomat.
– A rendőrség már úton van.
Brandon hátrált egy lépést.
– Nicole, ezt megbeszélhetjük.
– Tíz napig beszélhettél volna velem.
A szemébe néztem.
– Most már késő.
Odakint megszólalt a rendőrautó szirénája.
Brandon az ablakhoz rohant.
Jessica sírni kezdett.
Én pedig először a balesetem óta úgy éreztem, hogy újra én irányítom a saját életemet.
A történet azonban még nem ért véget.
Mert amikor a rendőrök elvitték Brandont, az egyikük visszafordult hozzám.
– Ms. Nicole?
– Igen?
– Van valami, amit tudnia kell.
A rendőr elővett egy újabb fényképet.
– A baleset helyszínén ezt találtuk.
A képen egy férfi állt.
A férfi, aki az autót vezette.
És én azonnal felismertem.
Ő volt Brandon legjobb barátja.
Az egyetlen ember, akiről Brandon mindig azt mondta:
„Ő az, akiben vakon megbízhatsz.”
Csakhogy a fénykép hátoldalán volt egy dátum.
És a dátum három nappal a baleset előttre szólt.
A történetnek tehát volt egy másik szereplője is.
Valaki, akiről még senki sem beszélt.
És valaki, aki talán sokkal régebb óta tervezte az egészet, mint azt valaha gondoltam volna.






