Daniel letette a telefont, de nem mozdult.
Clara arcáról lassan eltűnt minden szín.
– Rachel idejön? – kérdezte rekedten.
– Igen.
– Daniel, erre semmi szükség. Félreértés történt.
– Még nem kérdeztem meg, mi történt.
Clara lehajtotta a fejét.
Anna csendben állt mellettük. A kezében még mindig ott volt Daniel eldobott botja. Valamiért nem tudta kiverni a fejéből azt a pillanatot, amikor Clara a víz felé lökte a férfit.
Daniel visszavette tőle a botot.
– Köszönöm.
– Nem kell megköszönnie.
– De igen.
Clara hirtelen közelebb lépett.
– Daniel, én szeretlek.
– Akkor miért nem viseli a gyűrűmet?
– Mondtam. Javítják.
– És miért nincs benne a zafír?
Clara nem válaszolt.
Daniel lassan felemelte a fejét.
– A gyűrűt egyetlen ékszerész készítette. Az én apám régi barátja. Senki más nem tudhatott a zafírról.
Anna ekkor megértette.
Ez nem egyszerű házassági vita volt.
Valaki hazudott.
Negyven perccel később Rachel megérkezett.
A nő nem egyedül jött. Egy idős férfi követte, kezében egy fekete aktatáskával.
Clara hátrálni kezdett.
– Ki ő?
– Mr. Lewis – felelte Rachel. – Daniel ékszerésze.
Clara ajka megremegett.
Daniel a férfi felé fordult.
– Nézze meg a gyűrűt.
Lewis átvette Clarától az ékszert, és hosszú ideig vizsgálta.
– Ez utánzat.
Clara azonnal tiltakozott.
– Ez nevetséges!
– Nem – mondta Lewis. – A valódi gyűrűn a központi gyémánt alatt egy apró zafír van. Ezt én helyeztem oda. Ez pedig olcsóbb kövekből készült másolat.
Daniel lehunyta a szemét.
– Akkor hol van az eredeti?
Senki nem válaszolt.
Rachel ekkor kinyitotta az aktatáskáját.
– Talán erre tudok választ adni.
Egy dokumentumot tett az asztalra.
– Daniel, három héttel ezelőtt Clara megpróbált hozzáférni az egyik befektetési számládhoz.
Daniel megmerevedett.
– Miért?
– Mert a házasság után társtulajdonosként akarta feltüntetni magát több ingatlanodnál.
Clara felháborodottan kiáltott:
– Hazugság!
Rachel elővett egy második lapot.
– Akkor magyarázza meg ezt.
Clara aláírása szerepelt rajta.
A szobában néma csend lett.
Daniel végül megszólalt:
– Clara, ki segített neked?
A nő nem felelt.
Ekkor Anna telefonja megszólalt.
Egy ismeretlen számról érkezett üzenet.
„Ha Daniel tényleg tudni akarja az igazságot, kérdezze meg Annát, miért dolgozik még mindig ebben a házban.”
Anna kezéből kiesett a telefon.
Daniel azonnal felé fordult.
– Anna?
A lány elsápadt.
– Én… nem tudom, ki küldte.
Clara azonban hirtelen elmosolyodott.
– Ó, ezt már szeretem.
Daniel arca megkeményedett.
– Mit tudsz, Clara?
– Nem én vagyok az egyetlen, aki hazudott neked.
Anna hátrált egy lépést.
– Ez nem igaz.
Clara felé fordult.
– Mondd el neki.
Anna nem szólt.
Daniel lassan felemelte a botját, és megkereste vele a padlót.
– Anna. Nézz rám.
A lány könnyes szemmel állt előtte.
– Én csak segíteni akartam.
– Miben?
Anna végül lehajtotta a fejét.
– Azt hittem, Clara veszélyben van.
Daniel hangja halkabb lett.
– Mitől?
Anna nagy levegőt vett.
– Attól a férfitól, aki három hónapja figyeli a házat.
Rachel összeráncolta a homlokát.
– Milyen férfit?
Anna Clara felé nézett.
Clara már nem mosolygott.
– Az apját.
Daniel megdermedt.
– Clara apja halott.
– Nem – suttogta Anna. – Nem halt meg.
A következő pillanatban valaki háromszor kopogott a bejárati ajtón.
Senki sem mozdult.
Daniel a hang irányába fordította a fejét.
A kopogás újra felhangzott.
Rachel odalépett az ajtóhoz.
Amikor kinyitotta, egy ősz hajú férfi állt odakint.
A kezében ugyanaz a kék zafíros gyűrű volt, amelyet Daniel évekkel korábban Clarának adott.
– Jó estét – mondta a férfi.
Daniel arca megfeszült.
– Ki maga?
A férfi halványan elmosolyodott.
– Az az ember, akinek Daniel a feleségének nevezett nőt soha nem lett volna szabad elhinnie.
Clara lehunyta a szemét.
És ekkor Daniel megértette:
a hamis gyűrű csak a kezdet volt.






