Clara arca elsápadt.
– Rachel? Miért hívod ide az ügyvédedet? – kérdezte, de a hangja már nem volt olyan magabiztos.
Daniel nem válaszolt.
A férfi, akiről Clara hónapok óta azt hitte, hogy a vaksága miatt teljesen rá van utalva, most nyugodtan állt előtte. A kezében tartotta a szemüvegét, tekintete pedig élesen követte minden apró mozdulatát.
Anna csendben hátrébb lépett.
– Daniel… – szólalt meg Clara. – Félreérted.
– Nem – felelte a férfi. – Most kezdek mindent megérteni.
Néhány perccel később kinyílt a bejárati ajtó. Rachel, Daniel ügyvédje lépett be, kezében egy vékony bőr aktatáskával.
– Mi történt?
Daniel a nőre nézett.
– Először is szeretném, ha ellenőriznéd az összes folyamatban lévő pénzügyi és ingatlanügyletet. Semmi sem írható alá a nevemben.
Rachel bólintott.
Clara közbevágott.
– Ez nevetséges. A férjem vak, és most mindenki megpróbálja kihasználni a bizonytalanságát.
Daniel lassan felé fordult.
– A férjed nem vak, Clara.
A szoba elnémult.
Anna döbbenten nézett rá.
– Mióta…?
– Hat hete.
Clara hátralépett.
– Hat hete?
– Az orvosok szerint a látásom visszatérhetett volna még később is. De nem akartam azonnal szólni senkinek.
Rachel összehúzta a szemöldökét.
– Miért?
Daniel Clara kezére mutatott.
– Mert valaki már azelőtt elkezdett úgy viselkedni, mintha soha többé nem látnék.
Clara remegő kézzel eltakarta a gyűrűt.
Daniel közelebb lépett.
– A valódi gyűrűmben egy apró zafír van. Clara tudott róla. Senki más.
– Elvesztettem – suttogta Clara.
– Nem vesztetted el.
Daniel elővette a telefonját, és megnyitott egy fényképet.
A képen Clara állt egy étteremben egy ismeretlen férfi mellett. A kezében ugyanaz a gyűrű csillogott, amelyet most viselt.
Anna felismerte a férfit.
– Ő… Marcus.
Clara ránézett.
– Fogd be!
Daniel szeme megkeményedett.
– Marcus az a férfi, akinek a számlájára az elmúlt három hónapban több mint kétszázezer dollár került az egyik közös számlánkról.
Rachel azonnal kinyitotta az aktatáskáját.
– Én is ezt találtam.
Clara elsírta magát.
– Daniel, hallgass meg! Nem akartalak elhagyni. Csak… féltem.
– Mitől?
Clara nem válaszolt.
Rachel egy dokumentumot tett az asztalra.
– Daniel, van még valami.
A férfi felnézett.
– A ház tulajdoni lapját valaki két nappal ezelőtt megpróbálta átruházni.
Daniel arca megfeszült.
– Kire?
Rachel Clara felé nézett.
– Clara testvérére.
Anna szája elé kapta a kezét.
Clara most már nem tagadott.
– Nem én találtam ki az egészet.
– Akkor ki?
Clara sírva nézett Danielre.
– Marcus.
– És mit akart?
Clara sokáig hallgatott.
Aztán kimondta:
– Azt mondta, ha úgy teszünk, mintha te nem lennél képes dönteni a saját pénzedről, akkor átvehetjük az irányítást minden felett.
Daniel lassan lehunyta a szemét.
Nem a pénz miatt fájt neki.
Hanem azért, mert az asszony, akiben éveken át megbízott, pontosan tudta, hogyan használhatja fel ellene a legnagyobb gyengeségét.
Anna ekkor megszólalt.
– Daniel… van még valami.
A férfi felé fordult.
– Amikor Clara azt mondta, hogy menjek vissza dolgozni… én hallottam egy beszélgetést tegnap este.
Clara felkapta a fejét.
– Anna!
– Nem akarok bajt – mondta a lány. – De azt hiszem, tudnod kell.
Daniel bólintott.
– Mondd el.
Anna vett egy mély levegőt.
– Clara és Marcus nem csak a pénzről beszéltek.
– Miről?
– Azt mondták, hogy ha a ház és a számlák a nevükre kerülnek, akkor téged egy idősek otthonába küldenek.
Clara arcáról eltűnt minden szín.
Daniel mozdulatlan maradt.
– Mikor?
– Jövő héten.
Rachel azonnal becsukta az aktatáskát.
– Akkor nincs több várakozás. Feljelentést teszünk.
Clara térdre rogyott.
– Daniel, kérlek!
A férfi sokáig nézte.
– Egyetlen dolgot szeretnék tudni.
Clara felnézett.
– Miért?
A nő könnyei végigfolytak az arcán.
– Mert azt hittem, soha többé nem fogsz látni.
Daniel keserűen elmosolyodott.
– És pontosan ez volt az egyetlen dolog, amit nem láttál.
Ekkor Anna észrevette, hogy Daniel telefonja új üzenetet kapott.
Rachel rápillantott.
Az üzenet Marcustól érkezett.
Mindössze egyetlen mondat állt benne:
„Ha Daniel megtudja, hogy ki Anna valójában, mindennek vége.”
Daniel lassan felemelte a tekintetét.
Anna megdermedt.
– Daniel… én el tudom magyarázni.
A férfi nem szólt.
Csak újra elolvasta az üzenetet.
Majd Annára nézett.
– Akkor most te jössz.
És Anna rájött, hogy a valódi titok talán nem Clara hamis gyűrűje volt.






