A terem csendje olyan mély lett, hogy Vivienne tisztán hallotta a papír szélét, amikor Sloane ujjai között megremegett.
Grant kikapta volna a kezéből, de Sloane ösztönösen hátralépett.
– Add ide! – mondta Grant.
Sloane nem engedte.
Vivienne ekkor lassan felállt.
– Ne aggódj, Grant. Nem kell elvenned tőle.
A férfi ránézett.
– Mi van azon a papíron?
Vivienne nem válaszolt azonnal. Elővette a telefonját, feloldotta a képernyőt, majd az asztal közepére helyezte.
– Ugyanaz, amit három héttel ezelőtt megpróbáltatok eltüntetni.
Eleanor arca megfeszült.
– Fogalmam sincs, miről beszélsz.
– Dehogynem.
Vivienne megérintette a telefon kijelzőjét.
A projektorra kötött képernyőn egy dokumentum jelent meg.
HARTWELL GENETIKA – PATERNITÁSI VIZSGÁLAT
Alatta két név.
Grant Hale.
Sloane Mercer.
És egy harmadik sor:
A biológiai apaság valószínűsége: 0,00%.
Sloane elejtette a papírt.
Valaki felsikoltott.
Grant csak bámulta a vetített eredményt.
– Ez hamis – mondta végül.
Vivienne elmosolyodott.
– Tudtam, hogy ezt fogod mondani.
Újabb dokumentum jelent meg.
– Ezért kértem egy második vizsgálatot. Másik laborban. Másik mintából.
0,00%.
Grant hátralépett.
– Ez lehetetlen.
– Nem lehetetlen – felelte Vivienne. – Csak nagyon kényelmetlen.
Sloane sírni kezdett.
– Vivienne, kérlek…
– Ne engem kérj.
A nőre nézett.
– Én hónapok óta nem vettem el tőled semmit. Te viszont megpróbáltad elvenni tőlem a férjemet, a családomat és azt az életet, amit együtt építettünk.
Grant arca elsötétült.
– Te tudtad?
– Igen.
– Mióta?
– Huszonhárom napja.
A férfi döbbenten nézett rá.
– És miért nem szóltál?
Vivienne hangja nyugodt maradt.
– Mert előbb tudni akartam, miért hazudtok.
Ekkor Eleanor felállt.
– Ez családi ügy. Mindenki menjen haza!
– Nem – mondta Vivienne.
Eleanor megmerevedett.
– Tessék?
Vivienne a bejárat felé nézett.
– Azért hívtatok meg ide, hogy megalázzatok. Most pedig maradjon mindenki. Mert még nem mutattam meg az egészet.
Grant lassan a fejét rázta.
– Mit akarsz még?
Vivienne kinyitott egy másik fájlt.
– Azt, hogy megtudd, ki fizette a Hartwell Genetikának az első vizsgálatot.
A képernyőn egy bankszámlakivonat jelent meg.
A számlatulajdonos neve:
Eleanor Hale.
A terem felbolydult.
Grant az anyjára nézett.
– Anya?
Eleanor nem válaszolt.
– Te fizetted a vizsgálatot?
– Grant, hallgass meg…
– Te tudtad, hogy nem az enyém a baba?
Eleanor szeme megtelt könnyekkel.
– Én csak meg akartam védeni a családot.
Vivienne halkan felnevetett.
– Nem. Te egy üzletet akartál megvédeni.
Grant összehúzta a szemét.
– Milyen üzletet?
Vivienne elővett egy másik iratot.
– A házassági szerződésedet.
Grant megdermedt.
– Mit jelent ez?
– Azt, hogy Sloane terhességének bejelentése után Eleanor azonnal módosíttatta a családi vagyonkezelői dokumentumokat. Ha te elválsz tőlem, a családi vállalat részvényeinek egy része automatikusan Sloane-hoz kerülhetett volna a gyermek öröklési jogán keresztül.
Grant nem szólt.
Vivienne folytatta:
– Csakhogy volt egy probléma.
– Mi?
– A baba nem Hale.
Sloane zokogva rázta a fejét.
– Én nem akartam ezt…
Vivienne ránézett.
– Akkor mondd el, ki az apa.
Sloane lehunyta a szemét.
A terem minden tekintete rá szegeződött.
Hosszú másodpercek teltek el.
Aztán megszólalt.
– Marcus.
Grant arca megváltozott.
– Marcus Reed?
Sloane bólintott.
Marcus Reed a Hale család pénzügyi igazgatója volt.
Az a férfi, akit Grant saját jobbkezének tartott.
– Mióta? – kérdezte Grant.
– Hét hónapja.
– Tehát a baba az ő gyereke.
Sloane sírva bólintott.
Grant hátralépett.
– És anya tudott róla?
Eleanor most már nem tudta letagadni.
– Igen.
Grant hirtelen felnevetett.
Keserű, hitetlen nevetés volt.
– Mindenki tudott róla, csak én nem.
Vivienne ránézett.
– Nem mindenki.
A férfi felé fordult.
– Én sem tudtam az elején.
– Akkor mikor jöttél rá?
– Amikor megtaláltam az orvosi papírt.
– Hol?
– A dolgozószobádban.
Grant elsápadt.
– Te feltörted a fiókomat?
– Nem. Nyitva volt.
Vivienne közelebb lépett.
– És tudod, mi volt a legérdekesebb?
Grant nem válaszolt.
– Nem a teszt eredménye.
– Hanem?
– A dátum.
Vivienne újra megmutatta a dokumentumot.
– A vizsgálatot két nappal azelőtt rendelték meg, hogy te bejelentetted volna, hogy Sloane terhes.
Grant nem mozdult.
– Tehát már akkor tudtad, hogy valami nincs rendben – mondta Vivienne. – Mégis folytattad ezt az egész színházat.
Grant lehajtotta a fejét.
Eleanor sírni kezdett.
Sloane a hasát fogta.
A vendégek pedig lassan rájöttek, hogy aznap nem egy babát ünnepeltek.
Hanem egy hazugság végét.
Vivienne ekkor felemelte a kis ajándéktáskát.
– Van még valami.
Grant felnézett.
– Mi?
Vivienne kivett belőle egy második borítékot.
– A válókeresetem.
A férfi szeme kitágult.
– Vivienne…
– Már beadtam.
– Mikor?
– Tegnap reggel.
Grant odalépett hozzá.
– Kérlek, hallgass meg.
Vivienne nyugodtan nézett rá.
– Kilenc hónapig hallgattalak.
Aztán letette elé a borítékot.
– Most te jössz.
Aznap este Vivienne egyedül hagyta el a Hale-kúriát.
Nem sírt.
Nem nézett hátra.
A telefonja azonban már a kapuban rezegni kezdett.
Egy ismeretlen számról érkezett üzenet.
„Vivienne, még nem tudod az egész igazságot. A baba nem az egyetlen dolog, amit Eleanor elrejtett.”






