Luca lassan letette a papírt az asztalra.

A pezsgőspoharak között hirtelen mindenki ugyanarra a nőre nézett.

Vanessára.

És ekkor én észrevettem valamit a kezében.

Egy régi barna pénztárcát.

Ugyanolyat, mint Teresa pénztárcája.

Csakhogy Vanessa kezében volt egy apró ezüstkulcs, amelyet addig még soha nem láttam.

És Teresa, amikor meglátta, azonnal suttogni kezdett:

– Ez a kulcs…

– Mi az? – kérdeztem.

Teresa rám nézett.

– A férjem régi széfje.

Luca arca megkeményedett.

– Milyen széf?

Teresa nem válaszolt.

Csak egyetlen mondatot mondott:

– Antonio azt mondta nekem, hogy ha valaha szükségem lenne rá, ne bízzak abban, aki tud a széf létezéséről.

A teremben néma csend lett.

Mert Richard Hale ekkor lassan Vanessa felé fordult.

– Akkor azt hiszem, itt az ideje megnéznünk, mi van abban a széfben.