Luca lassan letette a papírt az asztalra.
A pezsgőspoharak között hirtelen mindenki ugyanarra a nőre nézett.
Vanessára.
És ekkor én észrevettem valamit a kezében.
Egy régi barna pénztárcát.
Ugyanolyat, mint Teresa pénztárcája.
Csakhogy Vanessa kezében volt egy apró ezüstkulcs, amelyet addig még soha nem láttam.
És Teresa, amikor meglátta, azonnal suttogni kezdett:
– Ez a kulcs…
– Mi az? – kérdeztem.
Teresa rám nézett.
– A férjem régi széfje.
Luca arca megkeményedett.
– Milyen széf?
Teresa nem válaszolt.
Csak egyetlen mondatot mondott:
– Antonio azt mondta nekem, hogy ha valaha szükségem lenne rá, ne bízzak abban, aki tud a széf létezéséről.
A teremben néma csend lett.
Mert Richard Hale ekkor lassan Vanessa felé fordult.
– Akkor azt hiszem, itt az ideje megnéznünk, mi van abban a széfben.






