A ház csendes lett.
És először két év után úgy éreztem, hogy valóban hazatértem.
Aznap este Bobby régi székét visszahoztam a garázsból.
Letöröltem róla a port.
És a kandalló mellé tettem.
Leültem benne.
A szemem megtelt könnyel.
— Visszakaptuk, Bobby — suttogtam.
Nem tudtam, hogy hallja-e.
De abban a pillanatban nem is számított.
Mert a ház már nem csak egy épület volt.
Hanem az emlékeim.
A döntéseim.
A határaim.
És egy új élet kezdete.
Aztán megszólalt a telefonom.
Derek üzenete volt.
„Anya, Vanessa megtalálta a régi iratokat. Van egy dolog, amit soha nem mondtam el neked.”
A következő üzenet csak néhány másodperccel később érkezett.
„A ház miatt nem csak mi tartozunk neked pénzzel.”
Megállt a kezemben a telefon.
Mert ha Derek igazat mondott, akkor az elmúlt két év története sokkal sötétebb volt annál, mint amit eddig hittem.
És a következő reggel megtudtam, hogy valaki más is tudott a házról.
Valaki, akinek egyetlen célja volt:
megszerezni azt, amit Bobby rám hagyott.






