– Milyen nővérrel?
Madeline lenyelte a könnyeit.
– Aznap éjjel. A sürgősségi osztály hátsó folyosóján.
– Ki volt az?
Madeline rám nézett.
– Azt hiszem… Helen.
Helen arca elfehéredett.
Én pedig lassan felé fordultam.
– Helen?
A nővér nem válaszolt.
Csak állt ott, remegő kézzel.
Aztán lehunyta a szemét.
– Evelyn…
A hangja alig volt több suttogásnál.
– Édesanyád halálának éjszakáján én voltam az utolsó ember, aki beszélt vele.
A szívem kihagyott egy ütemet.
– Mit mondott neked?
Helen szemében könnyek gyűltek.
– Azt mondta, ha bármi történik vele, soha ne engedjem, hogy Rossék megtalálják a fekete könyvet.
Edward hirtelen az ajtó felé indult.
A biztonsági őrök azonban elé álltak.
– Mr. Ross, nem hagyhatja el a termet.
Edward megállt.
Rám nézett.
És életében először nem egy alkalmazottat látott maga előtt.
Hanem azt az embert, aki képes volt elvenni tőle mindent.
– Hol van a fekete könyv? – kérdeztem.
Helen remegő ajkakkal válaszolt.
– Nem tudom.
Egy pillanatra azt hittem, ennyi.
Aztán Helen az asztal alatt lévő táskájára mutatott.
– De az édesanyád azt mondta, hogy ha egyszer eljön az idő… ezt adjam át neked.
Kinyitotta a táskát.
És elővett egy régi, fekete bőrkötésű könyvet.
A borítón egyetlen szó állt:
ROSS.
Edward arca teljesen elsötétült.
Én pedig tudtam, hogy aznap délután nem a kórház igazgatótanácsa fogja eldönteni Edward Ross sorsát.
Hanem az a könyv.
És az igazság, amelyet az anyám hat évvel korábban magával vitt a sírba.
Legalábbis ezt hittem.
Mert amikor kinyitottam az első oldalt, egyetlen kézzel írt mondat fogadott:
„Evelyn, ha ezt olvasod, akkor apád már tudja, ki vagy.”
A történet tartalma szórakoztatási célokat szolgál.






