– Milyen nővérrel?

Madeline lenyelte a könnyeit.

– Aznap éjjel. A sürgősségi osztály hátsó folyosóján.

– Ki volt az?

Madeline rám nézett.

– Azt hiszem… Helen.

Helen arca elfehéredett.

Én pedig lassan felé fordultam.

– Helen?

A nővér nem válaszolt.

Csak állt ott, remegő kézzel.

Aztán lehunyta a szemét.

– Evelyn…

A hangja alig volt több suttogásnál.

– Édesanyád halálának éjszakáján én voltam az utolsó ember, aki beszélt vele.

A szívem kihagyott egy ütemet.

– Mit mondott neked?

Helen szemében könnyek gyűltek.

– Azt mondta, ha bármi történik vele, soha ne engedjem, hogy Rossék megtalálják a fekete könyvet.

Edward hirtelen az ajtó felé indult.

A biztonsági őrök azonban elé álltak.

– Mr. Ross, nem hagyhatja el a termet.

Edward megállt.

Rám nézett.

És életében először nem egy alkalmazottat látott maga előtt.

Hanem azt az embert, aki képes volt elvenni tőle mindent.

– Hol van a fekete könyv? – kérdeztem.

Helen remegő ajkakkal válaszolt.

– Nem tudom.

Egy pillanatra azt hittem, ennyi.

Aztán Helen az asztal alatt lévő táskájára mutatott.

– De az édesanyád azt mondta, hogy ha egyszer eljön az idő… ezt adjam át neked.

Kinyitotta a táskát.

És elővett egy régi, fekete bőrkötésű könyvet.

A borítón egyetlen szó állt:

ROSS.

Edward arca teljesen elsötétült.

Én pedig tudtam, hogy aznap délután nem a kórház igazgatótanácsa fogja eldönteni Edward Ross sorsát.

Hanem az a könyv.

És az igazság, amelyet az anyám hat évvel korábban magával vitt a sírba.

Legalábbis ezt hittem.

Mert amikor kinyitottam az első oldalt, egyetlen kézzel írt mondat fogadott:

„Evelyn, ha ezt olvasod, akkor apád már tudja, ki vagy.”

Folytasd a fekete könyv rejtélyétTedd koherensebbé Evelyn múltját

A történet tartalma szórakoztatási célokat szolgál.