nem Emilyt veszítettem el, amikor határt húztam.
Éppen ellenkezőleg.
Először adtam neki lehetőséget arra, hogy újra a lányom legyen.
Ne a lakóm.
Ne az eltartottam.
Ne valaki, aki természetesnek veszi, amit adok.
Hanem a lányom.
És ezúttal, amikor majd belép az ajtómon, nem kell majd engedélyt adnom neki arra, hogy otthon érezze magát.
Mert végre tudni fogja, hogy az otthon nem azért az övé, mert én mindent megfizetek.
Hanem azért, mert szeretetből mindig lesz benne helye.






