A három testvér felé fordult.
– Thomas a végrendeletben nemcsak a házat védte meg. A korábbi pénzügyi támogatásokat is dokumentálta.
Daniel arca elsápadt.
Marcus hátrált egy lépést.
– Milyen támogatásokat?
Me Ward elővett egy vastag iratcsomót.
– A húszezer dolláros házvásárlási támogatást. A tizenötezer dolláros utazási költséget. Patrice több mint tíz év alatt kapott különböző összegeit.
Patrice remegő hangon kérdezte:
– Mit akar ezzel mondani?
Az ügyvéd becsukta a mappát.
– Semmit sem kell visszafizetniük.
A három testvér egyszerre nézett rá.
– Thomas nem akarta megbüntetni önöket – folytatta. – Azt akarta, hogy az édesanyjuk végre megértse: nem tartozik önöknek azért, mert egyszerűen az anyjuk.
Csend lett.
A házban tizenegy tányér állt az asztalon.
Az étel kihűlt.
A gyertyák már rég leégtek.
De most először azon az estén nem éreztem magam egyedül.
Patrice közelebb lépett.
– Anya… kérlek. Meg tudsz nekünk bocsátani?
Ránéztem a három gyermekemre.
Szerettem őket.
Ez nem változott.
De valami más megváltozott.
A határ.
– Megbocsátani talán tudok – mondtam. – De ugyanúgy bízni bennetek többé nem fogok.
Daniel lenézett a kék mappára.
– Akkor mit akarsz?
Elmosolyodtam.
– Azt, amit apátok akart.
– Mit?
– Hogy egyszer az életemben ne azért legyetek itt, mert szükségetek van valamire tőlem.
A tekintetem a tizenegy üres tányérra siklott.
– Ha egyszer újra leültök ehhez az asztalhoz, hozzatok magatokkal sem szerződést, sem pénzkérést, sem ügyvédet.
Szünetet tartottam.
– Csak magatokat.
Patrice zokogni kezdett.
Marcus elfordította a fejét.
Daniel pedig hosszú idő után először nem vitatkozott.
Me Ward becsukta a mallettáját.
Mielőtt távozott volna, még egy utolsó borítékot adott át nekem.
Ezen nem Thomas kézírása volt.
Hanem az enyém.
– Ezt mikor írtam? – kérdeztem döbbenten.
Az ügyvéd rám nézett.
– Nem ön írta.
Megfordítottam a borítékot.
A hátoldalán egy dátum szerepelt.
Két nappal Thomas halála előtt.
És alatta egy mondat:
„Marion csak akkor tudhatja meg az igazságot, ha a gyerekek már azt hiszik, mindent megnyertek.”
Megdermedtem.
Thomasnak volt még egy titka.
És abból a pillanatból tudtam, hogy a történetünk korántsem ért véget.






