Egyedül.
Nem azért, hogy verekedjek.
Azért, mert Emily szerint Linda valamit elrejtett a dolgozószobában.
A rendőrség már intézkedett, de én nem tudtam kiverni a fejemből azt az egy mondatot.
„Nálunk vannak azok a dokumentumok.”
A ház előtt két rendőrautó állt.
Markot külön hallgatták ki.
Linda pedig még mindig ugyanabban a tökéletes frizurában ült a nappaliban.
Csakhogy most már nem tűnt erősnek.
Csak öregnek.
És sarokba szorítottnak.
– Mit keres? – kérdezte.
– Az igazságot.
Elmosolyodott.
– Azt hiszi, mindent tud?
– Nem.
A dolgozószoba felé néztem.
– Ezért fogom megtalálni.
A rendőr engedélyt adott, hogy átnézzék a helyiséget.
A fiókok üresek voltak.
A szekrényekben csak iratok.
Aztán az egyik rendőr megállt egy könyvespolcnál.
– Ez furcsa.
Egy vastag könyvet húzott ki.
A polc mögött egy keskeny rekesz nyílt.
Benne egy barna irattáska feküdt.
Kinyitottuk.
Az első dokumentum egy bankszámla kivonata volt.
Emily neve szerepelt rajta.
De a számlán több mint 180 000 dollár volt.
És mellette egy másik dokumentum.
Egy meghatalmazás.
Mark nevével.
A meghatalmazás dátuma három hónappal korábbi volt.
Emily azonban soha nem beszélt nekem semmilyen meghatalmazásról.
A rendőr a kezébe vette.
– Ezt a lányának kell látnia.
Én pedig akkor már tudtam:
Emilyt nem csupán bántalmazták.
Előkészítettek valamit ellene.
És amikor visszanéztem a Wilson családra, egyetlen kérdés maradt bennem:
Miért volt szükségük Emily pénzére ahhoz, hogy ilyen kétségbeesetten eltitkolják, mi történt azon az éjszakán?
A történet tartalma szórakoztatási célokat szolgál.






