Egyedül.

Nem azért, hogy verekedjek.

Azért, mert Emily szerint Linda valamit elrejtett a dolgozószobában.

A rendőrség már intézkedett, de én nem tudtam kiverni a fejemből azt az egy mondatot.

„Nálunk vannak azok a dokumentumok.”

A ház előtt két rendőrautó állt.

Markot külön hallgatták ki.

Linda pedig még mindig ugyanabban a tökéletes frizurában ült a nappaliban.

Csakhogy most már nem tűnt erősnek.

Csak öregnek.

És sarokba szorítottnak.

– Mit keres? – kérdezte.

– Az igazságot.

Elmosolyodott.

– Azt hiszi, mindent tud?

– Nem.

A dolgozószoba felé néztem.

– Ezért fogom megtalálni.

A rendőr engedélyt adott, hogy átnézzék a helyiséget.

A fiókok üresek voltak.

A szekrényekben csak iratok.

Aztán az egyik rendőr megállt egy könyvespolcnál.

– Ez furcsa.

Egy vastag könyvet húzott ki.

A polc mögött egy keskeny rekesz nyílt.

Ben­ne egy barna irattáska feküdt.

Kinyitottuk.

Az első dokumentum egy bankszámla kivonata volt.

Emily neve szerepelt rajta.

De a számlán több mint 180 000 dollár volt.

És mellette egy másik dokumentum.

Egy meghatalmazás.

Mark nevével.

A meghatalmazás dátuma három hónappal korábbi volt.

Emily azonban soha nem beszélt nekem semmilyen meghatalmazásról.

A rendőr a kezébe vette.

– Ezt a lányának kell látnia.

Én pedig akkor már tudtam:

Emilyt nem csupán bántalmazták.

Előkészítettek valamit ellene.

És amikor visszanéztem a Wilson családra, egyetlen kérdés maradt bennem:

Miért volt szükségük Emily pénzére ahhoz, hogy ilyen kétségbeesetten eltitkolják, mi történt azon az éjszakán?

A történet tartalma szórakoztatási célokat szolgál.