— Szia, kislányom.
Mert húsz évig azt hittem, ez a szó örökre elveszett.
Most már tudom, hogy bizonyos ajtók nagyon sokáig zárva maradhatnak.
De ha valaki még mindig ott áll a másik oldalon, néha elég egyetlen apró rés.
Egy kis igazság.
Egy kis bátorság.
És egy kéz, amely végre lenyomja a kilincset.
MERT A MÁSODIK ESÉLY NEM AZT JELENTI, HOGY KITÖRÖLJÜK A MÚLTAT.
HANEM AZT, HOGY NEM ENGEDJÜK, HOGY A MÚLT DÖNTSE EL, MILYEN LESZ A JÖVŐNK.
VÉGE.






