– Csak azt akarom, hogy legyen lehetőségem jóvátenni.
Ekkor Rose felsírt.
Adrian azonnal megfordult.
A baba felé nyúlt.
– Én megyek.
Elmosolyodtam.
– Biztos?
– Igen.
– Akkor menj.
Adrian felvette Rose-t.
A kislány néhány másodperc múlva újra elcsendesedett a mellkasán.
Adrian lehunyta a szemét.
És akkor megcsörrent a telefonom.
Ismeretlen szám volt.
Felvettem.
– Halló?
Egy férfi hangja szólt bele.
– Ha Adrian Hartwell tényleg elhiszi, hogy Daniel volt az egész mögött, akkor nagy hibát követ el.
Megfagytam.
– Ki maga?
– Valaki, aki tudja, mi történt Richard Hartwell halála előtti héten.
Ránéztem Adrianre.
– Mit akar?
A férfi halkan válaszolt:
– Azt, hogy mondja meg Adriannak: az apja nem halt meg véletlenül.
A vonal megszakadt.
Adrian lassan felnézett.
– Ki volt az?
A telefonom kijelzőjére meredtem.
Aztán egyetlen mondatot mondtam:
– Azt állította, hogy az apád halála nem baleset volt.
Adrian arca elsápadt.
Rose békésen aludt a karjában.
A férfi pedig, aki az előző héten még csak a válás miatt érkezett a tárgyalóterembe, most egy egészen más háború küszöbén állt.
És ekkor tudtam meg:
Daniel nem a történet végén volt.
Ő csak az első ajtó volt egy sokkal sötétebb titokhoz.






