– Csak azt akarom, hogy legyen lehetőségem jóvátenni.

Ekkor Rose felsírt.

Adrian azonnal megfordult.

A baba felé nyúlt.

– Én megyek.

Elmosolyodtam.

– Biztos?

– Igen.

– Akkor menj.

Adrian felvette Rose-t.

A kislány néhány másodperc múlva újra elcsendesedett a mellkasán.

Adrian lehunyta a szemét.

És akkor megcsörrent a telefonom.

Ismeretlen szám volt.

Felvettem.

– Halló?

Egy férfi hangja szólt bele.

– Ha Adrian Hartwell tényleg elhiszi, hogy Daniel volt az egész mögött, akkor nagy hibát követ el.

Megfagytam.

– Ki maga?

– Valaki, aki tudja, mi történt Richard Hartwell halála előtti héten.

Ránéztem Adrianre.

– Mit akar?

A férfi halkan válaszolt:

– Azt, hogy mondja meg Adriannak: az apja nem halt meg véletlenül.

A vonal megszakadt.

Adrian lassan felnézett.

– Ki volt az?

A telefonom kijelzőjére meredtem.

Aztán egyetlen mondatot mondtam:

– Azt állította, hogy az apád halála nem baleset volt.

Adrian arca elsápadt.

Rose békésen aludt a karjában.

A férfi pedig, aki az előző héten még csak a válás miatt érkezett a tárgyalóterembe, most egy egészen más háború küszöbén állt.

És ekkor tudtam meg:

Daniel nem a történet végén volt.

Ő csak az első ajtó volt egy sokkal sötétebb titokhoz.

Javítsd ki a magyar nyelvi hibákatTedd következetessé a narrációt