Daniel később visszatért Colleen életébe. Nem tudta biztosan, hogy a gyermek az övé-e, de úgy döntött, apaként felneveli.

Én pedig távol maradtam.

Nem azért, mert nem érdekelt.

Hanem azért, mert ha beléptem volna Evan életébe, mindent tönkretettem volna.

A kezem remegni kezdett.

Rebecca, volt azonban egy dolog, amit soha nem tudtam megtenni.

Nem tudtam teljesen elengedni a fiamat.

Felnéztem.

„A fiamat…”

Colleen sírva bólintott.

„Warren ezt hitte?”

„Igen.”

„És te?”

„Én is azt hittem.”

„Miért nem mondtad el neki?”

Colleen a tenger felé fordult.

„Mert Warren megkért rá.”

„Miért?”

„Mert azt mondta, hogy ha egyszer kiderül, nemcsak Evan életét változtatja meg. A tiédet is.”

A levél utolsó oldalához értem.

És akkor megláttam azt a mondatot, amitől minden levegő kiszökött belőlem.

De van még valami, Rebecca.

A halálom előtt három héttel végre elvégeztem egy DNS-tesztet.

Megállt a szívem.

Evan a fiam.

Alatta pedig:

És Colleen nem ezért keresi most a bocsánatodat.

Hanem azért, mert van egy másik titka is.

Felnéztem Colleenre.

Ő már nem sírt.

Csak engem nézett.

„Mi az?”

Nem válaszolt.

„Colleen.”

Lehunyta a szemét.

„A DNS-tesztet nem Warren rendelte meg.”

„Akkor ki?”

Colleen lassan elővett még egy borítékot.

„Evan.”

Megdermedtem.

„Ő tudta?”

„Igen.”

„Mióta?”

„Majdnem két éve.”

„És Warren?”

„Warren csak három héttel a halála előtt tudta meg.”

A kezem ökölbe szorult.

„Hogyan?”

Colleen rám nézett.

„Mert Evan megkereste őt.”

A tenger hullámai tompán törtek a parton.

És hirtelen rájöttem, hogy Warren halála talán nem is az a történet, aminek hittem.

Mert ha Evan tudta, hogy Warren az apja…

akkor volt még egy kérdés, amelyre senki sem adott választ.

Miért kereste meg Warrent közvetlenül a halála előtt?

Colleen megszorította a második borítékot.

„Rebecca, ezt Warren neked szánta.”

„Mi van benne?”

A barátnőm rám nézett.

„Evan első levele az apjához.”

Kinyújtottam a kezem.

És abban a pillanatban Colleen telefonja megcsörrent.

Egyetlen pillantást vetett a kijelzőre.

Az arca teljesen megváltozott.

„Ki az?” – kérdeztem.

Nem válaszolt.

Újra ránézett a telefonra.

Aztán felém fordította a kijelzőt.

Egyetlen üzenet állt rajta:

„Anya, Rebecca megtudta már, hogy mi történt azon a csütörtöki reggelen?”

A vér megfagyott bennem.

„Milyen csütörtöki reggelen?”

Colleen nem szólt.

Csak nézett rám.

És ekkor értettem meg:

Warren nem egyszerűen meghalt.

Valaki tudott arról, hogy meg fog halni.

És talán az a valaki volt az egyetlen ember, aki tudta az igazságot arról, mi történt Warren utolsó reggelén.