Kétszáz ember fordult felénk.

Grant mosolygott.

– Három évvel ezelőtt Claire és én elváltunk egy nehéz időszak után. Sajnos bizonyos dolgokat nem lehet egyszerűen elfelejteni…

Éreztem, hogy a tekintetek rám szegeződnek.

Grant folytatta.

– Voltak pénzügyi problémák. Félreértések. És olyan döntések, amelyeket az ember csak később ért meg igazán.

Aztán rám nézett.

Pontosan úgy, ahogy vártam.

– De ma este szeretném lezárni a múltat.

A vendégek tapsolni kezdtek.

Grant felemelte a poharát.

– Vanessa az a nő, akiben végre teljes szívemből megbízom.

Vanessa mosolygott.

Én pedig lenéztem a kezére.

A bal kezében tartotta a pezsgőspoharat.

A jobb kezével pedig idegesen a gyűrűjét forgatta.

Aztán valaki mögöttem megszólalt.

– Most.

Richard Sterling felállt.

– Grant.

A terem elcsendesedett.

Grant arca megváltozott.

– Richard?

– Azt hiszem, van valami, amit elfelejtettél megemlíteni.

Richard felemelte a fekete mappát.

– Például azt, hogy a kétmillió dollár, amelynek ellopásával három évvel ezelőtt Claire-t megvádoltad, soha nem Grant számlájára került.

Csend.

Grant megmerevedett.

Vanessa elejtette a poharát.

Az üveg szétrobbant a márványpadlón.

Richard egyenesen a lányára nézett.

– Hanem a te számládhoz kapcsolódó vállalatba.

A teremben valaki felszisszent.

Grant odalépett hozzá.

– Apa, ezt nem itt kell megbeszélnünk.

Richard azonban nem mozdult.

– Nem vagyok az apád.

Grant arca elsápadt.

Richard lassan Claire-re nézett.

– És azt sem tudod, ki vagy valójában.

Ekkor minden szem Richardra fordult.

Ő pedig kimondta azt a mondatot, amelyre három éve egyik ügyvéd sem tudott választ adni:

– Claire Hayes nem lopott kétmillió dollárt.

Szünetet tartott.

– Azért állították be tolvajnak, mert valaki tudta, hogy ő lesz az egyetlen ember, aki képes megtalálni az egész csalás bizonyítékát.

Grant felkiáltott:

– Hazudsz!

Richard csak elővette a telefonját.

– Akkor magyarázd meg ezt.

A projektor bekapcsolt.

A falon megjelent egy bankszámlakivonat.

Dátum.

Összeg.

Aláírás.

És egy név.

Vanessa Sterling.

Vanessa sírni kezdett.

– Apa…

Richard nem nézett rá.

– Mondd el nekik.

– Nem tudom…

– Akkor én fogom.

Grant rám nézett.

És abban a pillanatban először láttam rajta valódi félelmet.

Nem azért, mert elveszíti Vanessát.

Nem azért, mert elveszíti a pénzt.

Hanem mert rájött valamire.

Én nem azért jöttem el az eljegyzési partijára, hogy sírjak.

Azért jöttem, hogy végre legyen közönség.

Richard pedig még nem mondta el a legrosszabbat.

Mert a mappa utolsó oldalán nem Grant neve szerepelt.

Nem Vanessa neve.

Hanem az enyém.

Claire Hayes – öröklési és tulajdonjogi dokumentum.

És alatta egy mondat:

„A Sterling család vagyonának egy része eredetileg Claire Hayes édesanyjáé volt.”

Felnéztem Richardra.

– Mit jelent ez?

Richard lassan becsukta a mappát.

– Azt, Claire, hogy három éve nem a férje lopta el magától a pénzt.

– Hanem?

Richard rám nézett.

– A saját családja lopta el tőled.