Kétszáz ember fordult felénk.
Grant mosolygott.
– Három évvel ezelőtt Claire és én elváltunk egy nehéz időszak után. Sajnos bizonyos dolgokat nem lehet egyszerűen elfelejteni…
Éreztem, hogy a tekintetek rám szegeződnek.
Grant folytatta.
– Voltak pénzügyi problémák. Félreértések. És olyan döntések, amelyeket az ember csak később ért meg igazán.
Aztán rám nézett.
Pontosan úgy, ahogy vártam.
– De ma este szeretném lezárni a múltat.
A vendégek tapsolni kezdtek.
Grant felemelte a poharát.
– Vanessa az a nő, akiben végre teljes szívemből megbízom.
Vanessa mosolygott.
Én pedig lenéztem a kezére.
A bal kezében tartotta a pezsgőspoharat.
A jobb kezével pedig idegesen a gyűrűjét forgatta.
Aztán valaki mögöttem megszólalt.
– Most.
Richard Sterling felállt.
– Grant.
A terem elcsendesedett.
Grant arca megváltozott.
– Richard?
– Azt hiszem, van valami, amit elfelejtettél megemlíteni.
Richard felemelte a fekete mappát.
– Például azt, hogy a kétmillió dollár, amelynek ellopásával három évvel ezelőtt Claire-t megvádoltad, soha nem Grant számlájára került.
Csend.
Grant megmerevedett.
Vanessa elejtette a poharát.
Az üveg szétrobbant a márványpadlón.
Richard egyenesen a lányára nézett.
– Hanem a te számládhoz kapcsolódó vállalatba.
A teremben valaki felszisszent.
Grant odalépett hozzá.
– Apa, ezt nem itt kell megbeszélnünk.
Richard azonban nem mozdult.
– Nem vagyok az apád.
Grant arca elsápadt.
Richard lassan Claire-re nézett.
– És azt sem tudod, ki vagy valójában.
Ekkor minden szem Richardra fordult.
Ő pedig kimondta azt a mondatot, amelyre három éve egyik ügyvéd sem tudott választ adni:
– Claire Hayes nem lopott kétmillió dollárt.
Szünetet tartott.
– Azért állították be tolvajnak, mert valaki tudta, hogy ő lesz az egyetlen ember, aki képes megtalálni az egész csalás bizonyítékát.
Grant felkiáltott:
– Hazudsz!
Richard csak elővette a telefonját.
– Akkor magyarázd meg ezt.
A projektor bekapcsolt.
A falon megjelent egy bankszámlakivonat.
Dátum.
Összeg.
Aláírás.
És egy név.
Vanessa Sterling.
Vanessa sírni kezdett.
– Apa…
Richard nem nézett rá.
– Mondd el nekik.
– Nem tudom…
– Akkor én fogom.
Grant rám nézett.
És abban a pillanatban először láttam rajta valódi félelmet.
Nem azért, mert elveszíti Vanessát.
Nem azért, mert elveszíti a pénzt.
Hanem mert rájött valamire.
Én nem azért jöttem el az eljegyzési partijára, hogy sírjak.
Azért jöttem, hogy végre legyen közönség.
Richard pedig még nem mondta el a legrosszabbat.
Mert a mappa utolsó oldalán nem Grant neve szerepelt.
Nem Vanessa neve.
Hanem az enyém.
Claire Hayes – öröklési és tulajdonjogi dokumentum.
És alatta egy mondat:
„A Sterling család vagyonának egy része eredetileg Claire Hayes édesanyjáé volt.”
Felnéztem Richardra.
– Mit jelent ez?
Richard lassan becsukta a mappát.
– Azt, Claire, hogy három éve nem a férje lopta el magától a pénzt.
– Hanem?
Richard rám nézett.
– A saját családja lopta el tőled.






