– A baleset éjszakáján… tényleg azt mondtad anyának, hogy nem tudod mozgatni a lábad?

– Igen.

– És ő tényleg azt mondta, hogy várhat?

Nem válaszoltam.

Nem kellett.

Kyle visszaült.

Néhány másodpercig csak a papírok zizegését lehetett hallani.

Aztán Kyle elővette a telefonját.

– Meg kell mutatnom neked valamit.

Anya azonnal ránézett.

– Kyle, ne.

De ő már feloldotta a képernyőt.

Egy üzenetváltás volt.

Anya és Kyle között.

A dátum három hónappal korábbi volt.

A baleset éjszakája.

Kyle megfordította felém a telefont.

Az első üzenet anyától érkezett.

„Jordan megint túlreagálja. Ne menj oda hozzá. Mindjárt hazamegyünk.”

A második üzenet Kyle válasza volt.

„Biztos, hogy jól van?”

Anya:

„Azt mondja. De ismered.”

Kyle:

„Nem. Most tényleg nem érzem ezt normálisnak.”

A következő üzenetnél megállt.

Kyle rám nézett.

– Én azt hittem, anya ment érted.

Aztán egyetlen mondatot mutatott meg.

„Holnap meglátogatlak. Ne mondd el Jordannek, hogy én kérdeztem.”

Nem tudtam megszólalni.

Kyle lehajtotta a fejét.

– Nem tudtam, hogy a kórházban vagy.

A fekete mappa ott feküdt közöttünk.

És hirtelen rájöttem valamire.

Talán egész életemben rossz ember ellen harcoltam.

Mert Kyle valóban megkapta azt a figyelmet, amit én nem.

De lehet, hogy ő sem tudta, milyen árat fizettem érte.

Anya felállt.

– Ez nem változtat semmin.

Kyle ránézett.

– De igen.

Az anyám felé fordult.

– Neked mindig azt mondtad, hogy Jordan erős.

Szünetet tartott.

– Én pedig elhittem.

A szoba újra elcsendesedett.

Kyle felnézett rám.

– De most már tudom, hogy nem erősnek kellett volna lennie.

A hangja megtört.

– Hanem nekünk kellett volna ott lennünk mellette.

És abban a pillanatban először éreztem azt, hogy talán nem a mappa volt a bizonyíték arra, hogy igazam van.

Hanem annak a kezdete, hogy végre valaki más is meglátta az igazságot.