– A baleset éjszakáján… tényleg azt mondtad anyának, hogy nem tudod mozgatni a lábad?
– Igen.
– És ő tényleg azt mondta, hogy várhat?
Nem válaszoltam.
Nem kellett.
Kyle visszaült.
Néhány másodpercig csak a papírok zizegését lehetett hallani.
Aztán Kyle elővette a telefonját.
– Meg kell mutatnom neked valamit.
Anya azonnal ránézett.
– Kyle, ne.
De ő már feloldotta a képernyőt.
Egy üzenetváltás volt.
Anya és Kyle között.
A dátum három hónappal korábbi volt.
A baleset éjszakája.
Kyle megfordította felém a telefont.
Az első üzenet anyától érkezett.
„Jordan megint túlreagálja. Ne menj oda hozzá. Mindjárt hazamegyünk.”
A második üzenet Kyle válasza volt.
„Biztos, hogy jól van?”
Anya:
„Azt mondja. De ismered.”
Kyle:
„Nem. Most tényleg nem érzem ezt normálisnak.”
A következő üzenetnél megállt.
Kyle rám nézett.
– Én azt hittem, anya ment érted.
Aztán egyetlen mondatot mutatott meg.
„Holnap meglátogatlak. Ne mondd el Jordannek, hogy én kérdeztem.”
Nem tudtam megszólalni.
Kyle lehajtotta a fejét.
– Nem tudtam, hogy a kórházban vagy.
A fekete mappa ott feküdt közöttünk.
És hirtelen rájöttem valamire.
Talán egész életemben rossz ember ellen harcoltam.
Mert Kyle valóban megkapta azt a figyelmet, amit én nem.
De lehet, hogy ő sem tudta, milyen árat fizettem érte.
Anya felállt.
– Ez nem változtat semmin.
Kyle ránézett.
– De igen.
Az anyám felé fordult.
– Neked mindig azt mondtad, hogy Jordan erős.
Szünetet tartott.
– Én pedig elhittem.
A szoba újra elcsendesedett.
Kyle felnézett rám.
– De most már tudom, hogy nem erősnek kellett volna lennie.
A hangja megtört.
– Hanem nekünk kellett volna ott lennünk mellette.
És abban a pillanatban először éreztem azt, hogy talán nem a mappa volt a bizonyíték arra, hogy igazam van.
Hanem annak a kezdete, hogy végre valaki más is meglátta az igazságot.






