Nem a saját életét féltette.
Hanem a lányáét.
Azonnal hazatelefonált.
– Hana, zárd be az ajtót. Ne engedj be senkit.
– Apa, mi történt?
– Semmi. Csak tedd meg, amit mondok.
De mire Owen visszaért Tennessee-be, már késő volt.
A garázs ajtaja nyitva állt.
A műhelyben minden a helyén volt.
Semmi sem tűnt ellopottnak.
Csakhogy a régi családi fénykép, amelyen Elena és Hana együtt szerepeltek, eltűnt az íróasztaláról.
A kép mögött azonban Owen egy apró papírdarabot talált.
Mindössze egy mondat állt rajta:
„Most már tudod, hogy nem csak a munkád van veszélyben.”
Owen ökölbe szorította a kezét.
És ekkor megcsörrent a telefonja.
Yuki hívta.
– Owen – mondta remegő hangon –, apámat megtámadták.
Owen szíve kihagyott egy ütemet.
– Hol van?
– A kórházban.
– Él?
Néhány másodperc csend.
– Igen.
Aztán Yuki hozzátette:
– De mielőtt elvesztette az eszméletét, egyetlen nevet mondott.
Owen lehunyta a szemét.
– Melyiket?
Yuki válasza olyan halk volt, hogy alig lehetett hallani.
– Azt mondta: „Owen tudja, hol van az eredeti terv.”
Owen lassan kinyitotta a szemét.
Már értette.
A hét évvel korábbi baleset nem véletlen volt.
A régi terv nem tűnt el.
Valaki elrejtette.
És ha Kenji még mindig emlékezett rá, az azt jelentette, hogy Owen birtokában lehetett az egyetlen bizonyíték, amely képes volt leleplezni az egész hálózatot.
Owen visszanézett a garázsára.
Aztán Hana fényképére.
És először életében nem a csendes életét választotta.
Hanem az igazságot.
De arra még ő sem számított, hogy az eredeti tervet nem egy széfben őrizte… hanem Elena hagyta rá évekkel korábban.
És amikor Owen végre megtalálta, egy olyan nevet látott rajta, amely mindent megváltoztatott.






