– Emily, add át azt a dossziét.
– Nem.
– Azonnal.
– Nem vagy többé jogosult arra, hogy parancsolj nekem.
A vonal megszakadt.
Frank rám nézett.
– Mit fog tenni?
A válasz néhány másodperccel később érkezett.
Az utcán két fekete autó állt meg a motel előtt.
A fényszórók végigsöpörtek az ablakokon.
Az egyik ajtó kinyílt.
Vanessa szállt ki.
Mellette egy férfi volt öltönyben.
A férfi kezében egy aktatáska.
És a másik autóból egy harmadik ember is kiszállt.
Az ügyvéd.
A férfi, aki néhány órával korábban felolvasta apám végrendeletét.
Frank arca elsápadt.
– Ők nem azért jöttek, hogy beszéljenek veled.
Felálltam.
A kezemben még mindig ott volt apám levele.
– Akkor ideje, hogy megtudják, kinek a tulajdona valójában Sunset Ridge.
Abban a pillanatban az ajtón három erős kopogás hallatszott.
Aztán Vanessa hangja.
– Emily! Nyisd ki!
Nem mozdultam.
Frank mögöttem állt.
Az ápolónő bezárta a hátsó ajtót.
És ekkor a folyosó végén felvillant egy piros lámpa.
Az automata biztonsági rendszer aktiválódott.
A motel, amelyről mindenki azt hitte, hogy haldoklik, életre kelt.
A zárak egymás után kattantak.
A kamerák bekapcsoltak.
A falon egy régi monitor felvillant.
Egyetlen mondat jelent meg rajta:
„SUNSET RIDGE VÉDELMI PROTOKOLL: AKTIVÁLVA.”
A férjem, a nővérem és az ügyvéd még nem tudták, hogy azon az éjszakán nem egy kidobott feleséggel állnak szemben.
Hanem azzal az egyetlen emberrel, akit az apám éveken át felkészített arra, hogy egyszer visszavegye mindazt, amit el akartak tőle lopni.
És ez még csak a kezdet volt.






