Márton arcáról pedig letöröltük a fekete tintát.

Néhány hónappal később a műhely ajtaja újra kinyílt.

Nem gyárként.

Nem üzletként.

Hanem emlékhelyként.

A falon ott volt a tizenhét név.

És minden év október 14-én összegyűltünk, hogy felolvassuk őket.

Az első alkalommal én álltam a fal előtt.

Megfogtam a régi kulcsot, és halkan kimondtam:

– Megfordultam, papa.

Aztán elmosolyodtam.

– És most már értem, miért kérted.

Mert néha egy ember utolsó kívánsága nem róla szól.

Hanem arról, hogy az utána következők megtanulják megőrizni azt, amit ő már nem tudott.

Adj erősebb csavart Márton történetéhezTedd következetessé a kulcs jelentését