Laurel pedig odalépett hozzám.

— Van még valami, amit tudnod kell.

— Mi?

— A 18 240 dollárt nem azért akarták nekem adni, mert terhes vagyok.

Rám nézett.

— Azért kellett nekik, mert anya és apa már elköltötték a saját megtakarításaikat.

Megfagyott bennem a levegő.

— Mire?

Laurel nem válaszolt.

Evelyn tette meg helyette.

— A dokumentumok szerint a Carter család több mint két éve jelentős összegeket utalt egy offshore befektetési számlára.

Apám felemelte a fejét.

— Evelyn, ezt nem teheti—

— Már megtettem.

A nő egy pillanatra elhallgatott.

— És van egy másik név is a számlán.

A képernyőmön megjelent egy új dokumentum.

Egyetlen név állt rajta.

Daniel Carter.

Az apám neve.

Alatta pedig egy másik.

Laurel Carter.

Laurel hátrált egy lépést.

— Mi?

Evelyn hangja elcsendesedett.

— Laurel, a terhességed miatt van még egy ok, amiért azonnal beszélnünk kell.

A nővérem arca elsápadt.

— Milyen ok?

Evelyn néhány másodpercig hallgatott.

Aztán kimondta:

— A vizsgálat során olyan átutalásokat találtunk, amelyek azt mutatják, hogy valaki a születendő gyermeked nevében is pénzt próbált mozgatni.

Laurel a hasára tette a kezét.

— De én semmilyen számlát nem nyitottam.

— Tudom.

Evelyn válasza után hosszú csend következett.

Aztán hozzátette:

— És pontosan ezért holnap reggel mindannyian elmegyünk a bankba.

— Miért? — kérdeztem.

— Mert a nagymamád nem csak egy oktatási alapot hagyott rád.

A szívem újra megállt egy pillanatra.

— Mit hagyott még?

Evelyn hangja szinte suttogásra halkult.

— Egy második trustot.

— Mennyit?

Evelyn nem válaszolt azonnal.

Majd kimondta az összeget.

— 250 000 dollárt.

Anyám szeme elkerekedett.

Apám elsápadt.

Laurel pedig csak rám nézett.

Én pedig akkor értettem meg.

A 18 240 dollár soha nem volt a valódi cél.

Csak az első ajtó.

És valaki a családomban pontosan tudta, mi van a másik oldalán.

A történet tartalma szórakoztatási célokat szolgál.