Egy fiatal nő állt rajta.

Mellette egy kisgyermek.

Elena volt az.

A nő pedig pontosan ugyanazt a gyűrűt viselte, amelyet Elena tizennyolc éve őrzött az apjától.

A fénykép hátoldalán mindössze hét szó állt:

„Éjfélkor gyere a régi Voss-kastélyhoz.”

Alatta pedig egy aláírás:

Clara.

Elena megmerevedett.

Mert Clara volt az anyja neve.

Az az asszonyé, akiről egész életében azt hitték, hogy halott.