Egy fiatal nő állt rajta.
Mellette egy kisgyermek.
Elena volt az.
A nő pedig pontosan ugyanazt a gyűrűt viselte, amelyet Elena tizennyolc éve őrzött az apjától.
A fénykép hátoldalán mindössze hét szó állt:
„Éjfélkor gyere a régi Voss-kastélyhoz.”
Alatta pedig egy aláírás:
Clara.
Elena megmerevedett.
Mert Clara volt az anyja neve.
Az az asszonyé, akiről egész életében azt hitték, hogy halott.






