„A feleséged megalázása pedig szintén döntés volt.”
Evelyn visszaült.
„És tegnap este meghoztad az utolsó döntésedet.”
Aznap délben Dominic már nem volt az Omnitech vezetője.
Az igazgatóság egyhangúlag felfüggesztette.
A vállalat ügyvédei pedig feljelentést készítettek elő.
Vanessa sem maradt következmények nélkül.
Kiderült, hogy több vállalati dokumentumot is aláírt, és hamis számlákat használt.
De Evelyn nem akarta tönkretenni őt pusztán bosszúból.
Azt akarta, hogy mindenki pontosan azt kapja, amit a saját döntéseivel kiérdemelt.
Este Evelyn ismét a Sterling Crown Hotel halljában állt.
Ugyanott, ahol előző este ledobták elé az öt dolláros bankjegyet.
Carter odalépett hozzá.
„Madam Chair.”
Evelyn elmosolyodott.
„Most már mondhatja.”
Carter felmutatta a bankjegyet.
„Megőrizzük?”
Evelyn elvette.
„Igen.”
„Miért?”
Evelyn lenézett rá.
„Mert néha egy öt dolláros bankjegy többet ér, mint egy ötmillió dolláros házasság.”
Carter elmosolyodott.
„És Dominic?”
Evelyn az üvegajtón keresztül Las Vegas fényeit nézte.
„Most tanulja meg, milyen érzés egyedül belépni egy szobába.”
Egy pillanatra elhallgatott.
Majd hozzátette:
„És rájönni, hogy senki sem akarja, hogy ott legyen.”
A lift ajtaja kinyílt.
Evelyn belépett.
Mielőtt az ajtó bezárult volna, Carter még egyszer megszólalt:
„Madam Chair?”
Evelyn hátranézett.
„Igen?”
„Mi lesz holnap?”
A nő halványan elmosolyodott.
„Holnap?”
Megszorította az öt dolláros bankjegyet.
„Holnap eladom azt a lakosztályt, amelyben a férjem megcsalt.”
Carter meglepődött.
„Miért?”
Evelyn tekintete hideggé vált.
„Mert nem akarom, hogy többé egyetlen helyhez is kötődjön az életem, ahol valaha megaláztak.”
Az ajtó bezárult.
A lift lassan elindult felfelé.
És Evelyn Whitmore először érezte úgy tizennégy év után, hogy nem egy házasságból távozik.
Hanem egy életből, amely már régóta nem volt méltó hozzá.
A történet tartalma szórakoztatási célokat szolgál.






